Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásChapter
2 Krónika 1 2 Krónika 2 2 Krónika 3 2 Krónika 4 2 Krónika 5 2 Krónika 6 2 Krónika 7 2 Krónika 8 2 Krónika 9 2 Krónika 10 2 Krónika 11 2 Krónika 12 2 Krónika 13 2 Krónika 14 2 Krónika 15 2 Krónika 16 2 Krónika 17 2 Krónika 18 2 Krónika 19 2 Krónika 20 2 Krónika 21 2 Krónika 22 2 Krónika 23 2 Krónika 24 2 Krónika 25 2 Krónika 26 2 Krónika 27 2 Krónika 28 2 Krónika 29 2 Krónika 30 2 Krónika 31 2 Krónika 32 2 Krónika 33 2 Krónika 34 2 Krónika 35 2 Krónika 36Verse
2 Krónika 25:1 2 Krónika 25:2 2 Krónika 25:3 2 Krónika 25:4 2 Krónika 25:5 2 Krónika 25:6 2 Krónika 25:7 2 Krónika 25:8 2 Krónika 25:9 2 Krónika 25:10 2 Krónika 25:11 2 Krónika 25:12 2 Krónika 25:13 2 Krónika 25:14 2 Krónika 25:15 2 Krónika 25:16 2 Krónika 25:17 2 Krónika 25:18 2 Krónika 25:19 2 Krónika 25:20 2 Krónika 25:21 2 Krónika 25:22 2 Krónika 25:23 2 Krónika 25:24 2 Krónika 25:25 2 Krónika 25:26 2 Krónika 25:27 2 Krónika 25:28


Amiért számít ez a vers: 2 Krónika 25:26 (KAR)
A példázatos mondat a királyi történetek rendjére irányítja a figyelmet: Amásiának többi dolga, az elsők és utolsók, avagy nincsenek-é megírva a Júda és Izráel királyainak könyvében? E mondat arra utal, hogy az uralkodók történetét összegző könyvekben megörökítik a királyi családok, uralkodók és döntések lényegét. A szöveg ezt a gondolatot úgy adja vissza, hogy a történetírás nem csupán az események kronológiája, hanem a hazai nemzet sorsát formáló döntések összegző összegzése is.
Külső és belső kontextus
Az esemény a Júda királyainak történetében fordul elő: Amásiás, más fordításokban Amaziah, a déli királyság uralkodója ideiglenes kiemelésével megidézi a korábbi és későbbi királyok elsők és utolsók társítását. A „az elsők és utolsók” kifejezés arra utal, hogy a krónikák minden királyra vonatkozóan feljegyzik a kezdetet és a végső állapotot, a döntéseket, amelyek befolyásolták az ország sorsát. Ezzel a könyv a történelmi események mögött húzódó igazságokra irányítja a figyelmet: Isten népéhez fűződő hűség, a prófétai figyelmeztetések elfogadása, és a nép szívében megvalósuló hűség vagy romlás mozaikjára.
A fő üzenet rövid összegzése
Egy könyvet olvasva, amely a királyok életútját rögzíti, fontos felismerés, hogy minden uralkodói döntés nyomokat hagy a nemzet történetében. A szerzők itt azt hangsúlyozzák, hogy Isten ítélete és népe hűsége között feszülő viszony meghatározza, mi marad fenn róla a későbbi nemzedékek számára. A „elsők és utolsók” tehát nemcsak dátumokat jelentenek, hanem a paraszti, biztos kötelékek és a vezetői felelősség összefüggéseit is.
Keresztreferenciák és rövid magyarázatok
Gyakorlati imperatívusz: gondolkodjunk el a történet olvasásán
Az elbeszélés arra hív, hogy ne csak a tényeket nézzük, hanem keressük meg, miként formálták ezek a döntések a nép identitását és hitbeli irányultságát. A krónikás felelőssége abban is nyilvánul meg, hogy a hit és a kilátás viszonyát a jelenben élők elé tártja: a múltnak tanulságai meghatározzák, hogyan lépünk előre Isten akaratának fényében.
Általános- és áhítatos búcsúreflexió
Mit tanulhatunk ma ebből a rövid megjegyzésből? A közösségi döntések és vezetők felelőssége ma is érvényes: amit ma hozunk, az a holnap sorsát formálja. Kutassunk őszintén a szívünkben: hogyan vezetem a hitemet a közösség szolgálatába, és hogyan tanulhatunk a múlt hibáiból?
Hivatkozott gondolatok idézetei: A Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke kommentárok közvetlen egy-egy korábbi megnyilvánításának rövid, pontos megemlítését tartalmazhatják. Ha bármelyik konkrét idézet rendelkezésre állna, azt a helyénvalóan beépítjük. Jelen összefoglalás azonban egyes szövegeket nem idéz szó szerint a teljes hosszúságban.