Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásChapter
2 Királyok 1 2 Királyok 2 2 Királyok 3 2 Királyok 4 2 Királyok 5 2 Királyok 6 2 Királyok 7 2 Királyok 8 2 Királyok 9 2 Királyok 10 2 Királyok 11 2 Királyok 12 2 Királyok 13 2 Királyok 14 2 Királyok 15 2 Királyok 16 2 Királyok 17 2 Királyok 18 2 Királyok 19 2 Királyok 20 2 Királyok 21 2 Királyok 22 2 Királyok 23 2 Királyok 24 2 Királyok 25Verse
2 Királyok 13:1 2 Királyok 13:2 2 Királyok 13:3 2 Királyok 13:4 2 Királyok 13:5 2 Királyok 13:6 2 Királyok 13:7 2 Királyok 13:8 2 Királyok 13:9 2 Királyok 13:10 2 Királyok 13:11 2 Királyok 13:12 2 Királyok 13:13 2 Királyok 13:14 2 Királyok 13:15 2 Királyok 13:16 2 Királyok 13:17 2 Királyok 13:18 2 Királyok 13:19 2 Királyok 13:20 2 Királyok 13:21 2 Királyok 13:22 2 Királyok 13:23 2 Királyok 13:24 2 Királyok 13:25
2 Sámuel/Királyok 13:8 a KAR fordításában
Áttekintés – Ezen a részen rövid pillantás nyílik Joácház („Joákház”) korára, amikor Izráel királyainak háborús és belső párharcai közepette a krónikák iránti érdeklődés visszhangzik. A versek a királyi történet és a történelmi feljegyzések összefonódását jelzik: egyes dokumentumok megőrzik az uralkodók tetteinek teljes sorozatát, mások a cselekedeteket és hivatkozásokat a krónikákban összegzik. Itt a szerző úgy mutatja, hogy Izráel «királyainak krónika-könyvében» íródnak meg ezek a részletek – tehát a történetMemoiba illeszkedő forrásokra utal, amelyek igazítják a hitéleti és közösségi emlékezetet.
A vers kontextusa
A szöveg egyes részleteket idéz, amelyek a királyok élettörténeteinek hitelesítésére, illetve a történeti források megbízhatóságára vonatkoznak. A késői Izráel koraiban a történések megőrzése és idézése fontos eszköz volt a nemzeti identitás, a fegyveres és politikai döntések megértésében. A „krónika-könyv” kifejezés jelzi, hogy a Szentírás olyan gyűjteményeket tartalmaz, amelyek nem csupán eseményeket rögzítenek, hanem a történet értelmezését is szolgálják.
A központi tanulság
A versek alapvető üzenete: minden királyi cselekedet része a nemzeti emlékezetnek. A vezetőket és feladatukat nem csupán a háborúk és trónharcok határozzák meg, hanem a hála, a hűség és az igazságosság iránti elkötelezettség is. A krónikák tehát hívő közösség szemével értékelik a királyok tetteit, és Isten népének hiteles történetét ívelik át generációkról generációra.
Szinonimák és párhuzamok a szentírásban
Keresztény olvasat és kapcsolódó igehelyek
- 2 Krónikák 16:9 – Isten mozgó szíve a földön: a jó és rossz vezetők felől gondoskodik a teljes közösség felé. Meghallgatja és értékeli az uralkodók tetteit. Kontextusban: a krónikákat a hűség és az Istennel való viszony tükrében olvassuk.
- 1 Krónikák 29:29-30 – az uralkodók krónikáinak öröksége és pontos feljegyzése világgá tárul, amikor a nemzet emlékezete megújul.
- 2 Sámuel 7:28–29 – Isten ígéretének és hűségének dokumentálása a történelemben.
Hogyan él a tanítás a mai olvasó számára? Ha a közösség fontossága és az emlékek megőrzése kerül szóba, akkor érdemes figyelni arra, hogy Isten népe a történelmet nem pusztán tényekként fogadja, hanem értelmezi és tanulságként alkalmazza. A vezetők tetteinek visszajelzése a hit összetartó ereje, amely a jövő generációinak is kiindulópontját adja.
Rövid összefoglaló
2 Királyok 13:8 a KAR-ban arra emlékeztet, hogy Izráel királyainak cselekedetei és az uralkodói élet történeti feljegyzései a krónikákban összegződnek. Ez a gondolat rámutat a történelmi emlékezet fontosságára, amely segít meglátni Isten munkáját a közösség életében és megerősíti a hívők kötődését a múlt tanulságaihoz.
Megjegyzés az idézetekről
Az eredeti szerzők (Matthew Henry, Albert Barnes, Adam Clarke) idézéssel élhetnek a párhuzamok és értelmezések során. A szövegekben gyakran megfogalmazódik, hogy a krónikás vagy a történeti feljegyző a történelmet isteni megvilágításban értelmezi. Pontos idézetek: a korabeli kommentárok nyomán a következő általános megállapítások jelennek meg: a krónikás hangsúlyozza a hűséget és Isten vezetését, s az érdem és bűn megkülönböztetését a közösség javára.