Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásHabakuk 3:16 Az igevers magyarázata
Habakuk 3:16 Az igevers jelentése és magyarázata
Hallám és reszket a bensõm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt.
Habakuk 3:16 Bibliakommentár versről versre
*** Ez a kommentár klasszikus, közkincsnek minősülő forrásokból származó anyagokat tartalmaz. A tartalom egy része mesterséges intelligencia segítségével került feldolgozásra, összefoglalásra vagy fordításra. Minden magyarázatot érdemes összevetni a teljes bibliai szöveggel és annak szövegkörnyezetével. Ha hibát vagy javításra szoruló fordítást találsz, kérjük, jelezd nekünk.
Habakuk 3:16 Kereszthivatkozások és kapcsolódó igeversek
Fedezd fel azokat az igeverseket, amelyek témájuk, tanításuk vagy szövegkörnyezetük alapján kapcsolódnak ehhez a szakaszhoz. A kereszthivatkozások segítenek összehasonlítani a Szentírás különböző részeit és jobban megérteni az adott vers üzenetét. Válassz egy képet a kapcsolódó igevers, annak magyarázata és a hozzá tartozó Bibliakommentár megtekintéséhez.

Jeremiás 23:9 (KAR) »
A próféták miatt megkeseredett az én szívem én bennem, minden csontom reszket; olyan vagyok, mint a részeg férfi és mint a bortól elázott ember, az Úrért és az õ szent igéjéért.

Dániel 10:8 (KAR) »
És én egyedül hagyattam, és látám ezt a nagy látomást, és semmi erõ sem marada bennem, és orczám eltorzula, és oda lõn minden erõm.

Habakuk 3:2 (KAR) »
Uram, hallám, a mit hirdettél, [és] megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességrõl!
Habakuk 3:16 (KAR) – Rövid áttekintés
Habakuk könyve a próféta zokszavától kezdve végül imádságos hitvallássá fordul. A 3. fejezet záró része prófétai látomás, amelyben Habakuk a veszély közeledtének idején is Isten hatalmát és igazságát vallja meg. Ez a vers a könyv eddigi belső harcát zárja, amikor a próféta megérezte a sötétséget és a kétséget, majd az Istennek adott hitbeli válaszban megjelenő nyugalom és bizalom üzenetét adja át olvasónak.
A vers szövegének helye a fejezetben
Habakuk 3:16 előrevetíti a próféta belső bomlását a közelgő nyomorúság láttán, miközben felismeri Isten hatalmát és ítéletét. A szózat, a reszketés és a belső megrendülés olyan emberi reakciók, melyek végül a hit alázatos megnyugvásához vezetnek, amikor a szemlélő ráébred: Isten szövevénye nem marad megoldhatatlan titokban, hanem Jelleme – szentség és ítélet – megállapodik.
Főbb gondolatok és érzelmi mozgatóerők
Hasonló igei kapcsolatok
– Ézsaiás és a prófétai lamentációk hangulata: a nyomorúság valóságának elismerése mellett a remény és az Istenhez vezető fegyelem hangsúlya.
– Dávid zsoltárinak nyugvása Isten jelenlétében a viharral szemben, amely a hitből fakadó várakozás példája.
– Jelenések vagy a Krisztusban rejlő bizalom motívuma, hogy a gyötrelem ellenére Isten ítélete és szabadítása végső cél lehet.
Hidakat használó magyarázatok (következtetések)
Az a mély nyugalom, amelyet Habakuk megtapasztal a nyomorúság idején, nem a félelem hiánya, hanem a hit erőssége: Isten szent dicsőségébe és hűségébe vetett bizalom. Mindez felkészíti a hívőt, hogy a nehézségek közepette se veszítse el az Istennel való közösséget és reményt.
Helyes gyakorlati alkalmazás
Keresztre fűzött kapcsolatok és rövid magyarázat
– Habakuk 2:4: A hit igazsága és az Istenre való bízás központi motívuma. A másik oldalán megjelenik a büntetés és ítélet elkerülhetetlensége.
– Zsoltárok 46:11: Isten jelenlétében való nyugalom, amely a vihar közepette is megalapozza a bizalmat.
– Róma 8:28: A nehézségekben is Isten szándéka és jó akarata a végső cél felé vezet.
Összegzés
Habakuk 3:16 a nyomorúság prófétai látomásának záró része, amelyben a belső izzasztó reszketés ellenére a próféta a Mindenható Isten igazságába kapaszkodik, és a nyugodalom felé tekint. A vers az olvasót arra hívja, hogy a félelem és a megoldatlan kérdések közepette is erős hitben remélje Isten hűségét, amely az ítéletet és a megváltást egyaránt véghezviszi.