Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásJános 21:5 Az igevers magyarázata
János 21:5 Az igevers jelentése és magyarázata
Monda azért nékik Jézus: Fiaim! Van-é valami ennivalótok? Felelének néki: Nincsen!
János 21:5 Bibliakommentár versről versre
*** Ez a kommentár klasszikus, közkincsnek minősülő forrásokból származó anyagokat tartalmaz. A tartalom egy része mesterséges intelligencia segítségével került feldolgozásra, összefoglalásra vagy fordításra. Minden magyarázatot érdemes összevetni a teljes bibliai szöveggel és annak szövegkörnyezetével. Ha hibát vagy javításra szoruló fordítást találsz, kérjük, jelezd nekünk.
János 21:5 Kereszthivatkozások és kapcsolódó igeversek
Fedezd fel azokat az igeverseket, amelyek témájuk, tanításuk vagy szövegkörnyezetük alapján kapcsolódnak ehhez a szakaszhoz. A kereszthivatkozások segítenek összehasonlítani a Szentírás különböző részeit és jobban megérteni az adott vers üzenetét. Válassz egy képet a kapcsolódó igevers, annak magyarázata és a hozzá tartozó Bibliakommentár megtekintéséhez.
Filippi 4:19 (KAR) »
Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Õ gazdagsága szerint dicsõségesen a Krisztus Jézusban.
Filippi 4:11 (KAR) »
Nem hogy az én szûkölködésemre nézve szólnék; mert én megtanultam, hogy azokban, a melyekben vagyok, megelégedett legyek.
Fő interpretációs pont
János 21:5ban Jézus Krisztus az apostolokat „fiaim”-nak szólítja, miközben lényegében közvetlenül az étrendről kérdez. E szituáció nem pusztán testi étkezésről szól; a feltett kérdés rámutat az egyház Krisztus-követésének alapvető szükségletére: a jelenlét és gondoskodó közösség szükségletére a feltámadt Úrral való kapcsolatban. Jézus ebben a pillanatban majdan tanítja az apostolokat a szolgálatra és a közösségre: még az étel és a testi szükségletek is lehetnek eszközei a személyes kapcsolatra és a misszió megerősítésére.
A műfaji megfejtés szerint ez a jelenet a feltámadás után játszódik, amikor a tanítványok a tengernél összegyűltek, és Jézus megjelenik. A beszéd egyszerre személyes és gyakorlati: a feltámadt Krisztus figyel a közösség szükségleteire, s ezzel megerősíti hívői identitását. A „fiaim” kifejezés melegségre és törődésre utal, jelzi, hogy Jézus közelségében újfent megtapasztalják a tanítványok, hogy ő velük marad, és nélkülözhetetlen a közösségi élet.
A szóhasználatban megjelenik a gondoskodás és az integráció koherenciája: a feltámadó Megváltó nemcsak tanít, hanem az élelem által is felemeli a testet és a lélek igényét. A János-evangélium kontextusában ez a jelenet kapcsolódik a határozott, személyes viszonyhoz: a tanítványok feliszik Jézust, aki felhívja figyelmüket arra, hogy közösségben legyenek, figyelnek rá, és megteremtik a missziót megalapozó viszonyt. A test és lélek szükségleteinek egyensúlya tükrözi a Szentírás által előírt hitbeli élet egészét: a hit nem elszigetelődik a mindennapi szükségletek elől, hanem ezek révén nyer értelmet és tartalmat.
Cross-referenceidő: - Máté 14:19–20 (csodálatos kenyérszaporítás és a lakoma tanulsága a közösségről) - Lukács 24:30–31 (feltámadt Krisztus családias jelenléte újból a tanítványokkal) - 1 Korintus 10:31 (étel és isteniség dicsérete, életközösség a hitben)
Rövid magyarázat: ezek a kapcsolatok összekapcsolják a kenyér és közösség motívumát a Krisztus-követésben. Máté 14:19–20 a megérkező ünnepi közösség példája, Lukács 24:30–31 pedig a feltámadt Jézus közvetlen jelenlétét hangsúlyozza, míg 1 Korintus 10:31 a mindennapi elemek isteni célként való értelmezését adja vissza.
János 21:5-ös részlete azt mutatja, hogy a feltámadt Krisztus nem távoli tanító, hanem közösséget építő, gondoskodó Úr. Fiaim! kifejezésével a szeretet kapcsolódási pontját húzza meg, amelyet a tanítványoknak az étel és a közös tapasztalat révén ajándékoz. A jelenet tehát egyszerre egyszerű és mély: Krisztus jelen van, gondoskodik a testi szükségletekről, és ezzel erősíti a teherviselésre és a szolgálatra való elhivatottságot a misszióban.