Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Bírák 18:1 Bírák 18:2 Bírák 18:3 Bírák 18:4 Bírák 18:5 Bírák 18:6 Bírák 18:7 Bírák 18:8 Bírák 18:9 Bírák 18:10 Bírák 18:11 Bírák 18:12 Bírák 18:13 Bírák 18:14 Bírák 18:15 Bírák 18:16 Bírák 18:17 Bírák 18:18 Bírák 18:19 Bírák 18:20 Bírák 18:21 Bírák 18:22 Bírák 18:23 Bírák 18:24 Bírák 18:25 Bírák 18:26 Bírák 18:27 Bírák 18:28 Bírák 18:29 Bírák 18:30 Bírák 18:31



Jelentés röviden
A Bírák 18:1 szerint Izráelben közvetlen uralkodó nélkül élnek, és a Dáni törzse az örökség keresésére indult, mert még nem kapta meg osztályrészét Izráel törzsei között. Röviden: időszak az ígéret földjén játszódó rendiség hiányáról és a föld megosztásának kérdéséről, amely Istennel kötött szövetségre ad közeget.
Kontekstus és hátterek
Izráelben a föld megosztása és az örökség elosztása a honfoglalás után valósul meg. Ekkor még nem uralkodik király és nincs központi állam, így a törzsek egymással közösségben, helyi vezetőkkel és bírókkal együtt próbálnak életet élni. A Dán törzse távolabb élt a déli részek földjétől és eltérő területeken keresett lakóhelyet, mert beosztásuk nem volt teljesen tisztázva a korábbi fuvarozások után.
Interpretációs megfigyelések
Rövid tematikus áttekintés
Kereszt-referencek és rövid értelmezés
Kereszt-összekapcsolások:
Gyakorlati következtetés
Az Istennel kötött szövetség keretében élő közösség akkor is magasabb rendű egységet nyer, amikor a föld és a lakóhely kérdései rendezettek. A Dáni törzs példája bennünk is rámutat arra, hogyan kötődik a hit és a felelősség a mindennapi megélhetéshez: legyen meg a közösség jóléte és szabályozott területi rendje, amely Isten akaratát szem előtt tartva szolgálja az embereket.
Megjegyzés a szerzők idézetéről: A szövegértelmezések között Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke klasszikus megállapításai hasznos kontextust adnak; konkrét idézetek ehhez a passzushoz a következő kapcsolódó nézeteket tükrözik: Henry a közösség vezetésének szükségességét hangsúlyozza, Barnes pedig a föld megosztásának gyakorlati felelősségét emeli ki. Clarke részletesen vizsgálja a törzsi megosztottság problémáit és Isten elhívását a hívők közötti együttműködésre.