Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásMikeás 4:13 Az igevers magyarázata
Mikeás 4:13 Az igevers jelentése és magyarázata
Kelj fel és csépelj, Sionnak leánya! Mert vassá teszem a te szarvaidat, körmeidet pedig aczéllá teszem, és széttiporsz sok népeket, és rablott kincseiket az Úrnak áldozom, javaikat pedig az egész föld Urának.
Mikeás 4:13 Bibliakommentár versről versre
*** Ez a kommentár klasszikus, közkincsnek minősülő forrásokból származó anyagokat tartalmaz. A tartalom egy része mesterséges intelligencia segítségével került feldolgozásra, összefoglalásra vagy fordításra. Minden magyarázatot érdemes összevetni a teljes bibliai szöveggel és annak szövegkörnyezetével. Ha hibát vagy javításra szoruló fordítást találsz, kérjük, jelezd nekünk.
Mikeás 4:13 Kereszthivatkozások és kapcsolódó igeversek
Fedezd fel azokat az igeverseket, amelyek témájuk, tanításuk vagy szövegkörnyezetük alapján kapcsolódnak ehhez a szakaszhoz. A kereszthivatkozások segítenek összehasonlítani a Szentírás különböző részeit és jobban megérteni az adott vers üzenetét. Válassz egy képet a kapcsolódó igevers, annak magyarázata és a hozzá tartozó Bibliakommentár megtekintéséhez.

Ézsaiás 41:15 (KAR) »
Ímé, én teszlek éles, új cséplõhengerré, a melynek két éle van; hegyeket csépelj és zúzz össze, és a halmokat pozdorjává tegyed.

Dániel 2:44 (KAR) »
És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át [hanem] szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké.

Zakariás 9:13 (KAR) »
Mert kifeszítem Júdát magamnak [mintegy] kézívet [és] megtöltöm Efraimot; és felindítom fiaidat, oh Sion, a te fiaid ellen, oh Jáván, és olyanná teszlek, mint a hõs fegyvere.
Kelj fel, Sion leánya: Harvey erő és ítélet egy üzenetben
Mika 4:13 a nép reménységének és ítéletének határmezsgyéjén álló vers, amely egyszerre hirdet bátorítást és megbízást. A proféta arra hívja fel a figyelmet, hogy Isten bőkezűen dolgozik a föld sorsán: kelj fel és harcolj, mert vassá teszem a te szarvaidat, acéllá körmeidet, és széttipiz sok népeket. Ez az ige nem csupán fizikai hadviselésre utal, hanem Isten ítéletének és dicsőségének felemelő, tisztító hatalmára, amely egykor a teljes föld Urának javait is megítéli.
I. Irodalmi kontextus
A Mika könyve apologetikus hangon szól, miközben a sorok a jeruzsálemi csalódottság és a nemzetek feletti ítélet közepén nyújtanak vigaszt. A 4. fejezet középpontja a végső részvétel ígérete: a nép újjáépülése és Isten uralmának kiterjedése a földön. Ebben a versben a metaforák – szarvak, körmök – a seregek erejét és a győzelem teljességét hangsúlyozzák. A „Sion leányát” jelképpé formálja ki a gyötrelem közepette is a hitbeli felébredést és a dicső országba való átlépést.
II. Teológiai jelentés
Az ige elsődlegesen Isten harcát hirdeti a gonoszság felett, amelyet az igazság és a hűség érdekében visel. A mondatban rejlő ígéret: Isten hatalma a hívőket megerősíti és fegyverzi fel a helytállásra. A „vassá teszem a te szarvaidat” és „körmeidet aczéllá teszem” kifejezés a győzelem végső biztosítását jelenti, nem saját erőre, hanem Isten kegyelmére és felhasználására utalva. A föld urának javai pedig a bűn sokféle rablott kincsének rendbe hozását, a népek közti igazságtételt sejtetik.
III. Szentírási kapcsolatok
A kapcsolatok összhangban mutatják, hogy Mika beszéde a prófétai hagyományban a reményes ítélet és a látszólagos társadalmi rend felülvizsgálata felé mutat.
IV. Elmélkedésre szánt kérdések
V. Rövid összegzés
A Mika 4:13 üzenete Isten hívását közvetíti a hitbeni növekedésre és a reménységre. Isten ereje ad erőt a töredékes remények felkeltésére, hogy Sion leánya győztesen keljen fel, és a föld népei előtt Isten nevét dicsérje. A próféta felkészítő szava a hitre és az Isten-del való közösségre, amely végül megmutatkozik Isten ítéletében és győzelmében.