Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Róma 9:1 Róma 9:2 Róma 9:3 Róma 9:4 Róma 9:5 Róma 9:6 Róma 9:7 Róma 9:8 Róma 9:9 Róma 9:10 Róma 9:11 Róma 9:12 Róma 9:13 Róma 9:14 Róma 9:15 Róma 9:16 Róma 9:17 Róma 9:18 Róma 9:19 Róma 9:20 Róma 9:21 Róma 9:22 Róma 9:23 Róma 9:24 Róma 9:25 Róma 9:26 Róma 9:27 Róma 9:28 Róma 9:29 Róma 9:30 Róma 9:31 Róma 9:32 Róma 9:33
Róma 9:18 – "Annakaért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít."
A Róma levél 9. fejezetében Pál a Isten kegyelmének és szuverenitásának mély kérdéseit tárgyalja. A 18. vers a prófétaidők és az üdvösség megvalósulása szempontjából kulcsfontosságú állítást ad: Isten akaratának következetes megvalósulásáról számol be azzal, hogy „a kin akar könyörül, annak könyörül, a kin pedig akar, annak megkeményít.” Ebben a részben nem a méltatlanságokon kiáltó találgatások kerülnek előtérbe, hanem Isten szuverenitásának és irgalmának igazsága, amely felülmúlja emberi megfontolásainkat.
Fő értelmezés
A vers lényege az, hogy Isten döntései nem emberi mércével mérhetőek. Isten szívét és célját nem lehet teljesen megmagyarázni logikai érveléssel; tőle ered a kegyelem és a keménység, amelyre az ígéretek végrehajtása is épül. Ezt Pfáliás módon úgy fogalmazza meg, hogy Isten magától adja a kegyelmet vagy éppen a megkeményedést, hogy be legyen teljesítve az Ő akaratának terve. A hangsúly tehát Isten szuverenitásán és a kegyelem egyedülálló természetén van.
Két-három kulcsfontosságú téma
Hasonló igehirdetési kapcsolatok
– Galaták 3:6–9: Isten ígérete és a hit viszonya; az ígéret elnyerése a hit által, nem a törvény cselekedetei által. A kegyelem működése itt is Isten kezében van.
– 2 Thessz 2:11–12: Isten, megengedve a megtévesztés hatását, megkeményíti azokat, akik nem hajlandók Isten igazságát megérteni; ezzel érvényesül a fenti elv.
– Ézs 29:16, 45:9-12: Isten szuverenitásának megértése a teremtés és a lét forrásaként. Ezek a kapcsolódó versek segítenek a gondolkodónak megbékélni a kegyelem és a hatalom összjátékával.
Gyakorlati elmélkedés
Az életben gyakran felvetődik a kérdés, hogy miért történik olyan és olyan, amikor Isten iránynak gondolható tervei szerint. A tanítás ebben a részben arra hív, hogy ne emberi mércék szerint ítéljük meg Isten tetteit, hanem bízzuk rá magunkat az Ő szeretetére és ígéreteire. A kegyelem és a megkeményítés csodája egyszerre mutatja Isten igazságát és írgalmát: ahol van hívás, ott van kegyelem; ahol a lelkek elfordulása van, ott is megmutatkozik Isten hatalma kegyelmes céljának megvalósításában.
Rövid összegzés
A Róma 9:18 arra emlékeztet, hogy Isten döntéseinek teljes oka és nyilvánulása az Ő szíve és terve. A kegyelem és a megkeményítés olyan, ami az Ő kezében van, és ez legyen az alap a hitben járó ember számára: elfogadni a Krisztusban nyert megváltás mibenlétét, és közben alázattal megvallani az Istennel való viszony mélységét.
Hivatkozott gondolkodók közül idézett vagy rövid megjegyzések:
Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke értelmezései során közös vonás, hogy hangsúlyozzák Isten szuverenitását és kegyelmének működését; az alábbiakban így fogalmazhatók meg: "Isten megkönyörül, akin megkönyörül; megkeményít, akit megkeményít." Az idézetek rövidek: Henry, Barnes vagy Clarke összegző megközelítését adaptálva, a fordítás nyelvéhez igazítva, a hangsúlyt Isten ítéletének és kegyelmének nagyon Specifically értelmezik.