1 Korinthus 7:39 – Az asszonyt törvény köti

KAR fordítás

Helyzet azonnali keretében

A fejezetben Pál a házasság és a házasság felbontásának kérdéseit kezeli a keresztény közösségben. A szöveg a házastársi hűség és a hitéleti versenyben való helytállás gyakorlati útmutatást ad. A 39. vers a özvegy vagy elvált nőhöz szóló általános parancsot fogalmazza meg: addig kötve van, amíg férje él; ha a férje meghal, szabadon újra férjhez mehet, az viszont az Úrban, tehát a hitviszonyban lévő kapcsolatra utal.

A szöveg jelentése Isten színétől

A mondat hangsúlya, hogy a házasság Isten rendjében élő egység része. A hűség a házasságban nem csupán jogi kötelék, hanem istentiszteleti kötelesség is. Ha a férj él, a nőnek a házassági hivatást kell teljesítenie, és a válás vagy új kapcsolat kerülendő. Halála után viszont a tiltó kötelék megszűnik; a megengedett új kötődés már a hit közösségéhez tartozó, új osztályhoz tartozik.

Fontos szavak és képek tisztázása

• „törvény köti” – a házastársi hűség köteléke, amely a zsidó– görög jogi és vallási keretek között erős. A szöveg nem tilt minden válást, hanem a házasság megszakítását csak a halálig tekinti kötelezőnek a fennálló kapcsolatra.
• „a kihez akar, csakhogy az Úrban” – az új házastársi kapcsolatot csak akkor lehet vállalni, ha az vérmérsékletben és hitbeli elkötelezettségben egyezik az Úr tanításával. Az új házasság tehát a Krisztus-követő életmód részévé válik.

Kapcsolódó igehelyek

– Máté 19:3–9: Jézus tanítása a házasságról és a válásról; hangsúlyozza, hogy a házasság szent egysége a kezdetektől Isten tervében áll. Ez segít megérteni Pál álláspontját az újraházasodás korlátairól. (A teljes idézet nem kerül bemutatásra, kizárólag a tartalomérték megértésére utal.)

– 1 Korinthus 7:2–5: A házasság védelmezése és a szíveket érő kötelékek ápolása; a hitben élő közösségben a közös élet gyakorlata.

– Efézus 5:31–32: A férfi és nő közös feladata a szeretet és tisztelet, mint Krisztus és az egyház viszonyában.

Gyakorlati alkalmazás a mai korban

A mai olvasó számára ez a vers hívás a hűségre és a felelősségre a házasságban. Ha valaki elveszti társát, vagy válásra kerül sor, a keresztény közösség útmutatást és támogatást ad, hogy szívünk és életünk Istennel legyen összhangban. Elvált vagy özvegy hölgyeknél – és mindenki számára – a döntés a hitben való közösség megőrzése és a szeretett szolgálata lehetőségének felismerése.

Összegző értelmezés

Ez a vers a házasság szentségét és a hívő élet gyakorlati oldalát hangsúlyozza: a fennálló kötelékben a hűség a közösség építőköve, halál után pedig a szabadság ajándéka nyílik meg. A szöveg nem sarkít el általános válási helyzetekre, de világosan közli, hogy a hitben élő ember számára újonnan is lehetőséget rejt a házasságba lépés, ha Isten akaratát szem előtt tartja.

Ősi kommentárhagyományok alapján valóban figyelemre méltató a hangsúly: Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke egyaránt rámutatnak arra, hogy a kötelék és a belülről fakadó hűség Istennel összhangban álló életet követel, anélkül, hogy a meglévő kapcsolatot felületesen kezelnék.

Keresztény reménységként a tanítás arra ösztönöz, hogy a házasságot hitben és imában élő közösségként éljük meg, s a halál vagy a Krisztussal történt új közösség reménye ad támpontot a jövőre nézve.