Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
1 János 2:1 1 János 2:2 1 János 2:3 1 János 2:4 1 János 2:5 1 János 2:6 1 János 2:7 1 János 2:8 1 János 2:9 1 János 2:10 1 János 2:11 1 János 2:12 1 János 2:13 1 János 2:14 1 János 2:15 1 János 2:16 1 János 2:17 1 János 2:18 1 János 2:19 1 János 2:20 1 János 2:21 1 János 2:22 1 János 2:23 1 János 2:24 1 János 2:25 1 János 2:26 1 János 2:27 1 János 2:28 1 János 2:29



1 János 2:16 – A világból való vagy atyai ajándék?
A vers lényege az, hogy a világ látszatközelsége és a test szerinti vágyak ellentétesek az Atyával; a hívő élete akkor indulhat el igazán, ha megfeszíti a földi kívánságokat és a világgal összefüggő önfényezést, hogy az Atya akarata legyen a vezető erő.
I. Irodalmi kontextus
A levél középontja az antipátia és a hívők közösségének tisztasága: hogyan élhetünk hitben úgy, hogy a világ értékei ne formálják személyiségünket. A vers a "világ" mint értékrendszer és elsősorban a test szerinti vágyak felismerését adja meg, amely ellentétes az Atyával való közösséggel. Az 1 János 2:15–17 korábban kiemeli a szeretet kontrollját és végül a világtól való elszakadást, így ez a vers ezt a szemléletet konkrét példával erősíti meg.
II. Teológiai jelentőség
A földi vágyak és a test szerinti kívánságok nem az Atyától származnak, hanem a világból. Ez arra világít rá, hogy a hívő életét nem a külső ragyogás vagy a testi élvezetek határozzák meg, hanem Isten akaratának megvalósítása és a Szentlélek által megújult gondolkodás. A mondat nem csalhatatlan elakasztásról beszél, hanem arról, hogy a hívő lélekkedveit meg kell különböztetni a mulandó vágyaktól, melyek a földhöz kötöttséghez vezetnek.
III. Átjáró kapcsolatok a Szentírásban
IV. Kérdések a reflexióhoz
V. Rövid összegzés
Ez a vers abban segít, hogy világossá váljon: a keresztény élet középpontja nem a földi örömök gyűjtése, hanem az Atya szeretetében és az ő akaratának megvalósításában történő növekedés. A világból származó vágyak ellenére a Krisztus-követő a Lélek által formált útban találja a hiteles identitást.
Rövid, releváns összekapcsolások
1) A földi kívánságok és Isten akarata közötti harc motívuma: Jakab 4; Galata 5.
2) Új élet a mennyei szemlélettel: Kolossé 3.
3) A világgal való viszony tisztázása közösség és szeretet által: 1 János 2:15–17.
Megjegyzés: az 1 János 2:16-ben a klasszikus értelmezés szerint a „világ” és a „test kívánságai” közötti elválasztás segít a hívőnek megtartani hitét a felhívó világnyomás ellenében. Az idézethez hasonló gondolatokat olvashatunk Henry, Barnes és Clarke public-domain kommentárjaiban, amelyek a vágyak ellentéteként értelmezik a mennyei tényezőket.
Érdekesség: a szöveg Nyelvi jellegzetessége a személytelen világhoz való viszonyt jelöli – a világ mint összefoglaló értékrend és annak az ellentéte Isten akaratának.