Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
2 Korinthus 12:1 2 Korinthus 12:2 2 Korinthus 12:3 2 Korinthus 12:4 2 Korinthus 12:5 2 Korinthus 12:6 2 Korinthus 12:7 2 Korinthus 12:8 2 Korinthus 12:9 2 Korinthus 12:10 2 Korinthus 12:11 2 Korinthus 12:12 2 Korinthus 12:13 2 Korinthus 12:14 2 Korinthus 12:15 2 Korinthus 12:16 2 Korinthus 12:17 2 Korinthus 12:18 2 Korinthus 12:19 2 Korinthus 12:20 2 Korinthus 12:21



Kijelentés a paradicsomról és a kimondhatatlan beszédekről (2Korintus 12:4, KAR)
Pál itt leírja, hogy egy felhő felett felszállott látomásban elragadtatották a paradicsomba, ahol olyan beszédeket hallott, amelyeket az ember nem tud szavakkal kifejezni, s melyeket nem szabad az embernek kimondania.
Kontextus és hátter
A levélben Paul az élő hitigazságról és a szolgálat súlyáról szól. A „paradicsomba” történő elragadtatás a mennyei látogatás élményét jelöli, amelyet nem közvetlenül Pál személyes megvalósításként értelmezünk, hanem mint a megkísértetett szolgálat kezdetét, amelyben Isten ajándékát használja az egyház javára. A testbeli szenvedések és üldöztetések közepette ez a kifejezés a mennyei reményre és az Istennel való közvetlen közösségre utal.
Interpretációs megfigyelések
Rövid tematikus lista
Kapcsolódó igehelyek és rövid magyarázatuk
Gyakorlati következtetések
1) Isten jutalmazza a hívőket mennyei látomásokkal, amelyek erőt adnak a hitben való kitartáshoz. 2) A szentség és a kegyelem titkait nem földközeli beszédben kell kifejezni, hanem alázatosan kell kezelni. 3) A gyülekezetért végzett szolgálat akkor is értékes, ha a világ szemében erőfeszítésnek tűnik; a mennyei valóság adja meg a hit dinamikáját.
Korábbi értelmezések rövid összevetése
A klasszikus kommentárok hangsúlyozzák, hogy Pál nem dicsekszik saját élményével, hanem azt Isten dicsőségére használja fel a gyülekezet építésére. Matthew Henry és Adam Clarke is rámutatnak, hogy itt a mennyei megerősítés és a földi nyomor közti egyensúly a lényeg; a „kimondhatatlan beszédeket” pedig Isten titkairól szólnak, amelyek csak Istennek adatnak át, nem emberi beszédre szánva.
Megjegyzés: E szakaszra idézetek találhatók a klasszikus kommentárokból, de a teljes szövegeket nem idézzük.