Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás Malakiás2 Korinthus 7:6 Az igevers magyarázata
2 Korinthus 7:6 Az igevers jelentése és magyarázata
De az Isten, a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével.
2 Korinthus 7:6 Bibliakommentár versről versre
*** Ez a kommentár klasszikus, közkincsnek minősülő forrásokból származó anyagokat tartalmaz. A tartalom egy része mesterséges intelligencia segítségével került feldolgozásra, összefoglalásra vagy fordításra. Minden magyarázatot érdemes összevetni a teljes bibliai szöveggel és annak szövegkörnyezetével. Ha hibát vagy javításra szoruló fordítást találsz, kérjük, jelezd nekünk.
2 Korinthus 7:6 Kereszthivatkozások és kapcsolódó igeversek
Fedezd fel azokat az igeverseket, amelyek témájuk, tanításuk vagy szövegkörnyezetük alapján kapcsolódnak ehhez a szakaszhoz. A kereszthivatkozások segítenek összehasonlítani a Szentírás különböző részeit és jobban megérteni az adott vers üzenetét. Válassz egy képet a kapcsolódó igevers, annak magyarázata és a hozzá tartozó Bibliakommentár megtekintéséhez.
2 Korinthus 1:3 (KAR) »
Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene;
2 Korinthus 7:13 (KAR) »
Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az õ lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok:
3 János 1:2 (KAR) »
Szeretett [barátom,] kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, a mint jó dolga van a lelkednek.
Fő gondolat
A második korintusi levél 7.6-os verse szerint Isten, a megalázottak vígasztalója más módon is megnyugtat: Titus megjöttével nyilvánvalóvá vált, hogy Isten gondoskodik a gyülekezetről és vigasztaló jelenlétet küld, amikor szükség van rá. A vers rávilágít Isten hűségére és a közösség helyreállító erejére a nehéz idők után.
I. A szöveg irodalmi kontextusa
A levél elemeiben Pál apostol a korintusi hívek felelősségéről és megbocsátásáról beszél, miközben testvéri szeretetét és Isten áldó jelenlétét hangsúlyozza. Titus érkezése konkrét közvetítői szerepet tölt be: a lelki megerősítés és a közösség viszszakerülésének jele, amely Isten gondviselését mutatja. A "vígasztaló" szó a mennyei forrásból fakadó megnyugvást jelenti, amely nem pusztán érzelmi megkönnyebbülés, hanem gyógyító és helyreállító erő.
II. Teológiai jelentőség
Isten a gyötrelmekben is a vigasztaló lehet. A megalázottság kontextusában Isten hűsége nem csupán reménykeltő ígéret, hanem valóságos jelenlét, amely odaadó szeretetet és közösségi újraegyesítést hoz. Titus érkezése azt mutatja, hogy Isten eszközeket ad a gyülekezet számára: embereket és eseményeket, amelyek a megtért és megvígasztalt közösség javára szolgálnak. Ezzel összhangban Pál gyakran a vigasztalás kölcsönös feladatát hangsúlyozza: a megvígasztalt ember legyen képes vigasztalni másokat is (2Kor 1:4; 5:18–19).
III. Keresztény kapcsolatok más részekkel
- A vigasztalás Isten jelenlétének kifejeződése: a Szentlélek által megnyilvánuló erő és szeretet (Róma 15:13; 1Kor 12:9).
- Testvéri egység és megbocsátás: a gyülekezet közösségében a megbocsátás és a lelkierő megvalósul.
- A szenvedés tanítása: Isten munkálkodik a gyötrelmekben is a jó vég érdekében (Róma 8:28; 2Kor 4:8–9).
IV. Gondolkodtató kérdések
V. Záró gondolat
Isten nem távolról szemléli a bajt: az Úr a megaláztatottak vígasztalója. Titus megérkezése konkrét példája annak, hogy Isten gondoskodik a gyülekezetről, ha készek vagyunk elfogadni az Ő eszközeit és a közösségért imádkozni. A vigasztalás nem csupán érzelem, hanem önátadó szeretet, amely erőt ad a harcra és a megújulás útjára lépéshez.
Hivatkozások és kapcsolódó gondolatok
- 2Korinthus 1:4 – Isten vigasztaló kegyelme a mi vigasztalásunk alapja.
- Róma 15:13 – A reménység és békesség Istennek adománya, a Szentlélek által tölti be a szívünket.
- 2Korinthus 4:8–9 – a szenvedésben is ott a szabadító hit és a reménység.
Matthéus Henry, Albert Barnes és Adam Clarke idézett megállapításainak rövid jelzései: a megaláztatottságban való vigasztalás Istennel való közösség jele, Titus üdvözítő jelenlétének részletező megértése. E tekintetben kimondatlan idézetek a követő értelmezésekben találhatók; a teljes idézetek az eredeti kommentárokban érhetők el.