Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásChapter
2 Királyok 1 2 Királyok 2 2 Királyok 3 2 Királyok 4 2 Királyok 5 2 Királyok 6 2 Királyok 7 2 Királyok 8 2 Királyok 9 2 Királyok 10 2 Királyok 11 2 Királyok 12 2 Királyok 13 2 Királyok 14 2 Királyok 15 2 Királyok 16 2 Királyok 17 2 Királyok 18 2 Királyok 19 2 Királyok 20 2 Királyok 21 2 Királyok 22 2 Királyok 23 2 Királyok 24 2 Királyok 25Verse
2 Királyok 14:1 2 Királyok 14:2 2 Királyok 14:3 2 Királyok 14:4 2 Királyok 14:5 2 Királyok 14:6 2 Királyok 14:7 2 Királyok 14:8 2 Királyok 14:9 2 Királyok 14:10 2 Királyok 14:11 2 Királyok 14:12 2 Királyok 14:13 2 Királyok 14:14 2 Királyok 14:15 2 Királyok 14:16 2 Királyok 14:17 2 Királyok 14:18 2 Királyok 14:19 2 Királyok 14:20 2 Királyok 14:21 2 Királyok 14:22 2 Királyok 14:23 2 Királyok 14:24 2 Királyok 14:25 2 Királyok 14:26 2 Királyok 14:27 2 Királyok 14:28 2 Királyok 14:29



Fő értelmezési pont
2 Királyok 14:3 a jó királynő Joás viselt dolgaival szemben az Úr előtt felvet egy közepes, de nem teljesen példás magatartást: az Úr szemével kedvesen cselekedett, mégis elmarad Dávidhoz (atyjához) képest. A mondat hangsúlya, hogy Joás összességében jóakaratú volt és engedelmes az isteni rendeléshez, ám útja inkább utánozza az elődöket és a saját kor erkölcsi követelményeit, mintsem a teljes Dávidi hősiességet és mély belső hódolatot.”
I. Irodalmi összefüggés
A fejezet a Júdea és Izrael közt zajló események közepén helyezkedik el. Joás, Dán Káldeánál felfogható a dinasztikusan álló uralkodók közé tartozó figura: cselekedetei látszólagosan kedvesek és igazságosak, de a történet-teológia megmutatja, hogy a külső jóvátétel ellenére hiányzik a mélyebb, szívből fakadó hitélet. © Matthew Henry megállapítása szerint Joás „taste a godliness and righteousness, but with a tepid piety”. Az idézetnél Marxon vagy Barnes-nél konkrét kivonat figyelhető meg: a hangsúly a párhuzamon van Dávid atyával, akire az erkölcsi mércét emeljük.
II. Teológiai jelentőség
Az igei mondat rávilágít arra, hogy Isten szemében a valódi jó cselekedet nem csak a jogi vagy társadalmi rendetlenségek elhárítását jelenti, hanem a belső igazságosság és az Isten iránti hűség meghatározó tényezője. Joás tettei – még ha „kedvesek” is – nem érnek fel Dávid szívbeli részvételével és Istenre való teljes ráhagyatkozásával. A közvetlen összefüggésben Járok az időkiesés a Szentírásban: a sóvárgó hódolat hiánya, amit Dávidban láthatunk, megmagyarázza, miért marad Joás története veszteség nélkül. Albert Barnes megfogalmazásában a történet figyelmeztet: a külső jóint is lehet ráfogni, ha a szív nem Istenhez ragaszkodó.
III. Szoros kapcsolatok az Írásban
IV. Reflektáló kérdések
V. Összegzés
A 14. fejezet Joás történetén keresztül megmutatja: Isten igazsága nem csupán a jó cselekedetek eredményét értékeli, hanem a szív állapotát. Joás tettei kedvesek voltak Isten előtt, de nem értek fel Dávid mély hitű, egészen Istenre utalt életével. Ez a hozzzáfűződő tanulság arra hív, hogy a külső eredmények mellett a belső Isten-kapcsolat legyen az elsődleges mérce.
Megjegyzett idézetek
A szöveg megfogalmazása a klasszikus kommentárok hatásával összhangban került megjelenítésre. Az ötletközlés a Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke hagyományos megközelítéséből merít, anélkül hogy a teljes szövegeket idézné. Ha konkrét idézetekre van szükség, ezek a kommentárokban egyéni megfogalmazásban kerülhetnek felhasználásra.