Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásChapter
Apostolok 1 Apostolok 2 Apostolok 3 Apostolok 4 Apostolok 5 Apostolok 6 Apostolok 7 Apostolok 8 Apostolok 9 Apostolok 10 Apostolok 11 Apostolok 12 Apostolok 13 Apostolok 14 Apostolok 15 Apostolok 16 Apostolok 17 Apostolok 18 Apostolok 19 Apostolok 20 Apostolok 21 Apostolok 22 Apostolok 23 Apostolok 24 Apostolok 25 Apostolok 26 Apostolok 27 Apostolok 28Verse
Apostolok 24:1 Apostolok 24:2 Apostolok 24:3 Apostolok 24:4 Apostolok 24:5 Apostolok 24:6 Apostolok 24:7 Apostolok 24:8 Apostolok 24:9 Apostolok 24:10 Apostolok 24:11 Apostolok 24:12 Apostolok 24:13 Apostolok 24:14 Apostolok 24:15 Apostolok 24:16 Apostolok 24:17 Apostolok 24:18 Apostolok 24:19 Apostolok 24:20 Apostolok 24:21 Apostolok 24:22 Apostolok 24:23 Apostolok 24:24 Apostolok 24:25 Apostolok 24:26 Apostolok 24:27
Aposztolok 24:21 – KAR fordításban
Az azonnali körülmények között Pál a Rómaiak előtt állva nyilvánította ki vádjának alapját: nem a vallásos vagy politikai ténykedését, hanem az üdvösségre, a feltámadásra vonatkozó tanítását érinti. Ahelyett, hogy tagadná a feltámadást vagy szavait megváltoztatná, Pál így szól: „A halottak feltámadása felõl vádoltatom én tõletek e mai napon.” Ezzel megpendíti a beszéd központi kérdését: Isten akaratának láttatása és az üdvtörténet kulcsa, a feltámadás összekötése a Krisztus-hittel.
A szöveg közvetlen környezete – azonnali beállítás
A történet háttere: Pál Zsidók előtt beszél, és részletesen tárgyalja a feltámadás problémáját, melyet a zsidó ellenzék és a görögök egyaránt érintenek. A vád egyesített próféta-vigasz és törvénykötelezettség között feszül; Pál a feltámadást központi üzenetként vállalja és ezzel diagnosztizálja a felekezetek közötti szakadás forrását. A mondat lényegében kijelenti: a tanítása nem bűnös tévelygés, hanem a reménység Istentől adott igazságának hirdetése.
Mit árul el a szöveg Istenről és a hitről?
- Istentől jövő reménység: a feltámadás reménye nem emberi eszme, hanem Isten igéje által ígért valóság. Pál ezzel megerősíti a tanítás hitelességét, még ha az emberi értelem számára ellentétesnek is tűnik. - A hit kapcsolatában álló bizonyságtétel: a hívő nem elválasztó erejével, hanem azokon keresztül tanúskodik. Pál bizonysága a krisztusi reménységről egyben a bűn és a halál fölötti győzelem hirdetése.
Fontos szó- és képmagyarázat
- „Feltámadás”: a halál utáni életbe vetett hit, amely a megváltás eseményével összefügg. Itt nyitott vitát kelt a római és zsidó közösség között, akik más-másképpen értelmezték a Messiás eljövetelét és az utolsó időket. - „Vádoltatom”: a pereseményben a tanúskodás és a vád pontjai csapnak össze. Pál nem tagadja a vádakat, hanem a középpontba állítja a feltámadás tanát mint a hitének központját.
Keresztreferenciák (rövid magyarázattal)
Magyarázatuk során figyeljünk a célhoz: a feltámadás hirdetése nem csupán esemény, hanem Isten Emberfiában való Krisztusban történő visszajelentése; ez ad értelmet a hitnek és bizalomnak a gyülekezetek között.
Kedvező, mai alkalmazás
- A hívő számára ez a mondat nyitja meg az imádság és a tanítás közös terepét: a reménység és a végső igazság nem csupán elméleti álláspont, hanem Isten közlése velünk és a bennünk élő Hit által. - Bátran viseljük el a vitákat a közösségben úgy, hogy a feltámadás reménységét, Krisztus győzelmét és üdvösségünk alaptételét hangsúlyozzuk. - Keressük a közös alapot – a feltámadás Krisztus központi eseménye, amely összeköti a Bibliát a mai gyülekezettel és hívőkkel.
Összefoglalva, Pál nyilatkozata ezt a vádot úgy kezeli, mint lehetőséget: a „feltámadás felõl vádoltatom” kinyilatkoztatja, hogy az üdvösség ügye összetett és Isten dicsőségét szolgálja a megváltás valóságában. A Krisztusban adott reménység minden korban élő üzenet marad.