Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Kolossé 1:1 Kolossé 1:2 Kolossé 1:3 Kolossé 1:4 Kolossé 1:5 Kolossé 1:6 Kolossé 1:7 Kolossé 1:8 Kolossé 1:9 Kolossé 1:10 Kolossé 1:11 Kolossé 1:12 Kolossé 1:13 Kolossé 1:14 Kolossé 1:15 Kolossé 1:16 Kolossé 1:17 Kolossé 1:18 Kolossé 1:19 Kolossé 1:20 Kolossé 1:21 Kolossé 1:22 Kolossé 1:23 Kolossé 1:24 Kolossé 1:25 Kolossé 1:26 Kolossé 1:27 Kolossé 1:28 Kolossé 1:29



Kolossé 1:12 (KAR): Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban
Mit közöl a szöveg Istenről és a hitről?
Az ige szerint Isten Atya hálát ad és cselekedett: "alkalmasakká tett minket" a szentek örökségében való részvételre. Isten nemcsak meghív minket, hanem képessé is tesz bennünket a részesedésre a világosságban. Ez a kegyelmi esemény szemléletes: a világosság kontra sötétség, a hit által nyert állapot, amelyben az Atya közvetlen kapcsolatra hív minket az Úr jézusi megváltás által.
Fontos szavak és képek tisztázása
Kapcsolódó igei összekapcsolások
– Efézus 1:3–4: Isten a mennyei helyekről áraszt dicséretet és választ el bennünket Krisztusban. A “világosságban részvétel” gondolata a kiválasztás és megváltás összefüggésében jelenik meg.
– 1 Sztkor. 1:26–29: Isten azzal, amit a világ szemében gyengének talál, kiválasztotta a hívőket, hogy mondják megfellebbezhetetlenul: a világosság részeseként állunk.
– 1 Péter 2:9: Ismerjük meg az Isten kiválasztott nemzetét és királyi papságát, amely világosságban él és tanúskodik Isten dicsőségéről.
Ez a mai napra szóló alkalmazás
Függelék: korábbi gondolatok rövid beépítése
Az ige interpretációja összefonódik Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke régi kommentárjaiból származó megközelítésekkel. Henry hangsúlyozza az Isten kegyelmi akaratát, amely kiemeli a hitben való részvétel ajándékát; Barnes a hit kegyelmi természetét, a világosság metaforáját és a megváltás befogadását emeli ki; Clarke pedig részletezi a „világosság” és az „örökség” fogalmainak gyakorlati jelentését. Ezek a meglátások összefonódva segítik a korábbi hagyományokat a mai olvasó számára érthetővé tenni.
Megjegyzés: az egyes szerzők rövid idézéseire nincs szükség a teljes szöveg átemelésére; a megjegyzések hangsúlyozzák a kegyelmi kezdetet, és Isten Irányát, amely az olvasó életében is megnyilvánul.