Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásJób 1:5 Az igevers magyarázata
Jób 1:5 Az igevers jelentése és magyarázata
Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé õket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égõáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az õ szivökben! Így cselekedik vala Jób minden napon.
Jób 1:5 Bibliakommentár versről versre
*** Ez a kommentár klasszikus, közkincsnek minősülő forrásokból származó anyagokat tartalmaz. A tartalom egy része mesterséges intelligencia segítségével került feldolgozásra, összefoglalásra vagy fordításra. Minden magyarázatot érdemes összevetni a teljes bibliai szöveggel és annak szövegkörnyezetével. Ha hibát vagy javításra szoruló fordítást találsz, kérjük, jelezd nekünk.
Jób 1:5 Kereszthivatkozások és kapcsolódó igeversek
Fedezd fel azokat az igeverseket, amelyek témájuk, tanításuk vagy szövegkörnyezetük alapján kapcsolódnak ehhez a szakaszhoz. A kereszthivatkozások segítenek összehasonlítani a Szentírás különböző részeit és jobban megérteni az adott vers üzenetét. Válassz egy képet a kapcsolódó igevers, annak magyarázata és a hozzá tartozó Bibliakommentár megtekintéséhez.
Jób 42:8 (KAR) »
Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égõáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti érettetek; mert csak az õ személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felõlem igazán, mint az én szolgám Jób.
1 Mózes 8:20 (KAR) »
És oltárt építe Noé az Úrnak, és võn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égõáldozattal az oltáron.
1 Mózes 35:2 (KAR) »
Akkor monda Jákób az õ házanépének, és mind azoknak, kik vele valának: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket.
Jób 1:5 KAR értelmezésében az ősi közvetítő kegyelem és a családi felelősség összeérintése
Kiemelt értelmező pont
Jób elküldte a szentelést és áldozatot, mert atyai felelősséget érzett fiaival kapcsolatban: „Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az õ szivökben!”” Ez a mondat mélyen összeköti a közösségi vallásosságot az egyéni bűnbánattal. Isten előtt a család felelőssége összekapcsolódik a jóságos, gondviselő vezetés kívánságával is.
Literáris és teológiai összefüggések
A szöveg a prófétai-rituális keretben jeleníti meg Jób hitét: nemcsak hivatali áldozatokról van szó, hanem egy atyai felelősségről, amely megelőlegezi Isten igéjét a családban. Errefelé Jób példázza a tisztességes hívő életét: felismerni: Isten előtt lehetünk felelősek egymásért és az egymásért viselt imádságért is.
Doktrínális jelentőség
Az áldozat jelzi, hogy Istenhez vezető út a közösségi és személyes bűnbánat útja egyszerre. Jób bizalmat tanúsít az isteni kegyelem iránt, miközben közvetít a családja felé. A történet későbbi fejleményei fényében ez a kezdeti lépés bemutatja: a szenvedés közepette is Isten kegyelme lehet az első és utolsó cél.
Átjáró a Szentírásban: kapcsolódó versek
Rövid magyarázat: Ezek a kapcsolódások hangsúlyozzák, hogy a hívő közösség és a család közös felelőssége Isten előtt fontos része a hit útjának, és Isten hűségét hirdeti a közösségnek.
Kérdések gondolkodásra
Összegzés
Jób 1:5 a családi felelősség és Isten iránti közösségi imádság kéz a kézben járó formáját mutatja be. Jób elindítja a közösségi tisztulás és áldozat gondolatát – hogy a jóindulatú Istenhez vezető út nem csak egyéni, hanem családi vállalás is. A felelősségvállalás és az Istennel való közvetlen viszony megnyitja az utat a próba idején is Isten kegyelme felé.
Matthew Henry idézetei: „Hogy ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim...” – a közvetlen felelősség hangsúlyozása.
Ádám Clarke és Albert Barnes idézetekből megjegyzni: az egyes kommentárok a közvetítés és a bűnvallás, valamint a házasság és családi közösség megerősítését hangsúlyozzák, de a teljes szöveg idézése nélkül megértjük a szemléletet: a hívő élete nyitott a családért közvetítő imára és felkészül a megvallásra, hogy Isten kegyelme csodálatos módon legyen jelen a családban.