János 13:20 – Kontextus és értelmezés

A János-szövetség ebben a fejezetben Jézus utolsó vacsorájának eseményeit írja le, amikor tanítványait készíti fel a misszióra és a hitéleti együvé tartozás feladatára. A vers a végén, Jézus szavai utáni meghatározó ígéretről szól: aki elküld valakit, annak küldöttjét fogadja be, és aki befogadja a küldöttet, azt fogadja be, aki küldte. Ez egy egyszerre személyes és közösségi igazságot hordoz: a tanítványok közötti viszonyt Isten küldetéstudatával és közösséggel tölti meg.

Főbb jelentés

Jézus gyakorlatilag összekapcsolja a küldöttet és a küldő viszonyát: a tanítvány, aki elindul a misszióba, Krisztus képviseletében cselekszik; a befogadó pedig úgy fogadja, mintha a Szentlélek és az Atya közbenjárását venné fontolóra. Ez a szöveg megerősíti a tanítványi küldetést: nem csupán Jézus személyének követése, hanem annak folytatása a közösségi befogadás és támogatás formájában. Akarat és elfogadás kapcsolata áll a középpontban: Isten terveinek megvalósítása a gyülekezeten belüli egymásra figyelésben és segítségnyújtásban nyilvánul meg.

Két-három központi téma

• a tanítványok Krisztus küldöttjeként lépnek elő, és az ő álláspontja szerint adások és felelősségek részeseivé válnak.
• a fogadó közeg felelősséget vállal a küldött befogadásáért, mert ezzel magát Krisztust és az Ő Atyját fogadja be.
• a gyülekezet minden tagja részese annak a láncnak, amelyet Isten kapcsol össze Krisztus és az apostolok üzenetével.