Miért fontos János 16:17 a KAR fordításban

János 16:17 az a pillanat, amikor a tanítványok szemében fennálló homályos fogalmak kezdenek érthetőbbé válni: mennyire várják Jézust, és mégis miként érkezik a megértés a szeretet és a hit fényében. Ebben a versben a tanítványok egymás között beszélnek arról, amit feltehetően szívükben is éreznek: a rövid időkről, a jelenlét és a hiány lezáratlan tapasztalatairól. A szöveg a Jézus Krisztus halála és feltámadása közötti köztes időre vonatkozik, amikor a Fiú elhagyja földi jelenlétét, de ígér egy másfajta jelenlétet, amelyet a tanítványok a Lélek által fognak megérteni.

Az eredeti összefüggés

Krisztus János evangéliumában előrevetíti a szenvedést és a halált, majd a Feltámadást követő új módját a kapcsolatnak a tanítványokkal. A tanítványok ezt a mondatot kétfelé értelmezi: egy rövid időre történő távolmaradás és a későbbi, látás megújulását; ezt követően Jézus ígéretét hallják, hogy az Atyához megy, és új módon leszek velük. KAR fordításban ez a párbeszéd tükrözi az értelmezési hezitálást és a hitet, amely felfelé mutat a kegyelemre és az erőre, amely a Szentlélekben érkezik.

Fő üzenet és összefüggő témák

• : Bár Jézus nem áll fizikailag közöttük, a tanítványok számára nyilvánvalóvá válik, hogy Isten Lelke a prófétai és tanítási szolgálatot továbbviszi.
• : A tanítványok akkor kezdenek ráébredni, hogy a megváltás ajándékai nem csak a földi jelenlétben találhatók meg, hanem a Lélek által a szívükbe öntve.
• : A “kevés idő” kettős értelmezése rámutat arra, hogy a szenvedés és a hiány rövid időre visszatér, de Isten gondoskodó jelenléte végigkíséri őket.