Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Filippi 2:1 Filippi 2:2 Filippi 2:3 Filippi 2:4 Filippi 2:5 Filippi 2:6 Filippi 2:7 Filippi 2:8 Filippi 2:9 Filippi 2:10 Filippi 2:11 Filippi 2:12 Filippi 2:13 Filippi 2:14 Filippi 2:15 Filippi 2:16 Filippi 2:17 Filippi 2:18 Filippi 2:19 Filippi 2:20 Filippi 2:21 Filippi 2:22 Filippi 2:23 Filippi 2:24 Filippi 2:25 Filippi 2:26 Filippi 2:27 Filippi 2:28 Filippi 2:29 Filippi 2:30
A Filippi levél 2:10 KAR fordításában: „Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.”
E vers a Krisztus alázatos, mégis uraló személyiségét állítja középpontba: Isten jellemében megnyilvánuló alázatosság és dicsőség összefonódik. Jézus neve egyszerre jelenti az üdvösséget, a megváltást és az isteni hatalmat. A föld, ég és alvilág minden teremtménye aláveti magát neki Krisztusban, ezzel megnyilvánítva az ő úrhatóságát és az Istenhez való viszony teljes újrakeretezését az emberiség számára. A vers tehát nemcsak jövendölés, hanem etikai és kozmikus rend teljes felragyogása: az engedelmesség meghirdeti a hitben megszületett közösséget Isten akaratával.
I. Irodalmi-kontekstus
Filippibeliekhez írt levélben Pál az alázat példáját állítja elénk Krisztusban (Phil 2,5–11). A 2:10 a 2:9-11 összefüggés része: Krisztus Isten dicsőségében és kiszolgáltatottságában mutatja meg, hogy az engedelmesség végső célja Isten dicsőségének kiáradásában van. A „minden térd” képi nyelv a középkori és korábbi zsidó-kók” kultúrában is visszacseng: a hatalmasok elismerése, engedelmesség, koszorúzás. Itt viszont minden teremtett lény felelős viszonyban áll Krisztussal és az ő uralmával.
II. Teológiai jelentőség
A nevetés: Jézus neve nem csupán emberi azonosító; a névbe foglalt vagyoni tartalom felett Isten előtt fennálló tekintélyt közvetít. A földiek, mennyeiek és föld alatt valók meghajlása jelzi, hogy nincs olyan szint a teremtésben, amely ne ismerné el őt Uraként. Ez a hangsúly a Krisztus-központú hit szemléletét erősíti: az üdvösség és dicsőség egy személyre irányul, aki a megváltást és az igazságot képviseli.
III. Szentírási kapcsolatok
- Róma 14:11: minden térd hajtja meg magát Isten előtt; ez a motifája a dicsőítés univerzális jellegének. Keresztény közösségben a közös elismerés a közösség alapja.
- 1. Korintus 15:28: Krisztusban rendeződik a világ viszonya Isten akaratával; alávetettség a végső rendben győzedelmes réteg. Az összhang megteremtése Krisztusban.
- Filippi 2:9–11 magyarázza a dicsőség- és hatalmáról szóló összefüggést, ahol a meghajlás a hívők felelésére is hatással van a hitéletben és az erkölcsi életben.
IV. Kérdések elmélkedésre
V. Rövid összefoglaló
A 2:10 Krisztusbeli alázat és dicsőség együttese: az Ő neve minden létező előtt kitüntetett hatalommá válik. Az engedelmesség útja az üdvösség és a közösségi egység útja is. A hívő közösség számára ez motiváció a hitéletben való követésre és az Isten dicsőítésére.
Záró gondolat
A Jézus nevének tisztelete nem csupán vallási formulák kérdése, hanem mindennapi hallgatásunk és cselekedeteink alakulása Krisztus elsőbbségéhez. E ige arra hív, hogy mindannyian vállaljuk fel a meghajlás és az elismerés felelősségét a mennyei és a földi rendben egyaránt.