Róma 8:22 – "Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig." (KAR)

Pál apostol a hitben állóak reménységéről beszél, és arról, hogyan viseli a teremtés a bűn következményeit, miközben az Isten dicsőségére törekszik. Az 8. fejezet középpontjában az élet ígérete és a Szentlélek segítő munkája áll. A 22. vers az egész teremtés állapotát írja le jelképesen: a teremtés együtt szenved és várja Isten végső megmentő cselekvését.

Mi ez a szöveg a Istenről és a hitről

A vers úgy mutatja be, hogy a teremtés összessége részesül a megváltás vágyában és a reményben. Isten tervében a teremtés és az ember összefonódik: bár az ember bűne miatt megbomlott a rend, Isten ígéreteinek teljesedésekor a teremtés is részese lesz a dicsőségből származó szabadságnak. A nyugtalanság és a fohászkodás olyan jel, mely a teremtmény számára is a remény jele.

Fontos gondolatok és képek

• a teremtés összessége egyszerre szenved és várakozik. Ez a közösség kifejeződik a természet erőinek nyugtalanságában és a nyögések igényében is.
• Fohászkodik: a teremtés imája nem tudatos ritualizmus, hanem a megváltás iránti vágy kifejezése. Isten válasza a teremtés szükségleteire a végső megújulásban valósul meg.

Hivatkozott gondolkodások a korábbi kommentárokból

A klasszikus értelmezések mintázzák ezt a képi világot: - Matthew Henry hangsúlyozza, hogy a teremtés részesedik az örökkévaló reményben, amely a Krisztusban való megváltás jövőbeli tényleges megvalósulására mutat.

A Martin Clarke és Albert Barnes írásai szerint a "teremtett világ" nemcsak fizikai természet, hanem a rendeltetése és hivatása szerint teremtett, amely megkísértése és glória felé törekszik. „A teremtés szenvedése jelzi, hogy az Isten ígéreteinek kibontakozása minden teremtményre kiterjed.” Eredeti megállapításaik a szenvedés célját és a remény közegét szemléltetik.

Kapcsolódó igei összefüggések

– János evangéliuma 16:33: Jézus arról beszél, hogy a világban nyomorúság lesz, de biztat: én legyőztem a világot. (Kapcsolódó jellegzetesség: a várt végső győzelem és megnyugvás.)

– Kolossé 1:20: A teremtés újraegy barkolása Krisztus által, békesség a földön és rajta keresztül a teremtés számára is.

– Róma 8:21: A teremtés a szabadság fiainak dicsősége közepette várja a megnyilatkozást.

Értelmezés a mindennapi életben

Élő hitünkben ez a vers arra hív, hogy észrevegyük: a világ nyögése és szükségletei nem csupán külső problémák, hanem a teremtés törékenysége és reménye összekapcsolódik a keresztény reménységgel. Amikor sérelmeket, szenvedést látunk a környezetünkben, emlékezzünk: Isten végső célja a teremtés megújulása, és ebben benne vagyunk mint közösség, amely imádkozik és munkálkodik, hogy a romolhatatlan lét felé haladjon.

Gyakorlati alkalmazás

A szöveg integrálva van az egész fejezet teológiai keretébe: a Szentlélek segítő munkája és a fiúság elfogadása a teremtés várakozásában nyilvánul meg. A karizmatikus reménység és a hit elkötelezettsége egyaránt része a mai olvasatnak.