1 Korinthus 4:5 - KI mondja ki a megítélés idejét

A levél kontextusában Pál a korinthusi közösség belső megosztottságáról szól: az emberek folyton a régóta tisztázatlan hívőkkel kapcsolatos kérdésekben vitatkoznak, ki kihez tartozik és ki mit kap. Pál arra figyelmeztet, hogy az értékelés vagy megítélés helye és ideje Istené. Itt nem arról van szó, hogy a szükséges fegyelmet vagy erkölcsi felelősséget elhanyagolnánk, hanem hogy a végső értékelés a Mennyei Atyára tartozik, aki mindent megvilágít és megnyilvánít.

A lényeges üzenet

„Azért idő elõtt semmit se ítéljetek, míg el nem jõ az Úr” – írja Pál. A nyelv, amelyet használ, világossá teszi: ne siettessük el az emberek viszonyainak megítélését és ne tegyünk minősítő következtetéseket addig, amíg Isten nem tárja fel a szív mélyebb indítékait. Az Úr, aki »világra hozza a sötétségnek titkait«, és »megjelenti a szíveknek tanácsait«, ismeri minden megtévesztő vagy hamis motivációt, és a maga idejében adja meg felülvizsgálatát és jutalmát. Ezzel értő figyelmeztetés a felülvizsgálat helyére: Istené a döntés és az értékelés joga.

Két-három központi téma

• A megítélés időpontja Isten kezében van. Spirituális ítéletünk gyakran emberi helyzeteket vagy szolgálatokat készít elő, de a teljes értékelés csak akkor történik meg, amikor Krisztus visszajön vagy amikor Isten ezt végérvényesen megmutatja.
• Atyánk nemcsak a cselekedeteket, hanem a szívek gondolatát és szándékát is látja. Ezért a földi ítélet gyakran felületes, és hiányzik belőle a valódi igazság.
• A „dicsérete” Istené. Minden hívő felébreszti az isteni jutalom és elismerés reményét, amelyet csak az igazságos megítélés hozhat megnyugvással.