1 Timóteus 6:20 — A megbízott kincs megőrzése

KAR fordításban így hangzik: „Óh Timótheus, óvd meg a mi rádbízott kincseinket, elfordulván a szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű ismeretnek ellenvetésétől.”

Azonnali környezet és jelentés

Mit mond ez Istenről és a hitről

Részletes kifejezések tisztázása

– „rárbízott kincs”: Isten ajándéka és az apostoli tanítás öröksége, amelyet a felelősségteljes nyilatkozattétel és hírfolyam megőrzésével kell szolgálni. – „szentségtelen üres beszédek”: olyan beszéd, amely látszólag vallásos, de üres, tartalom nélküli, célja gyakran vitatkozás vagy személyes dicsőség. – „hamis nevű ismeret”: látszólag tudományos vagy misztikus tudás, amely valójában elmozdít a hit alapjaitól, és a gyülekezetet összezúzza.

Kapcsolódó igehelyek

– Efézus 4:14: a tévtanítások felismerésének és a felnőtt, érett hitnek a szempontja. – Titusz 1:9: a hiteles tanítás megőrzésének követelménye a vezetőknél. – 2 Timóteus 4:3–4: a „szentségtelen beszédek” és az elfordulás veszélyezteti a gyülekezetet, ha a hallgatóság nem ragaszkodik az írásos alapelvekhez.

Jelenkori alkalmazás

Ma is fontos, hogy élesen megkülönböztessük a lélek építő beszédét a fölösleges beszédtől és a vitatott „ismeretektől.” Tanítói és felekeit vállaló személyekként törekedjünk a tiszta igére és a Jézus Krisztusban adott üdvösségre való rátalálásra. Legyünk éberek a „hangzatos” tanításokkal szemben, amelyeket a közösség világosság nélkül elfogadna. A gyülekezet erőssége abban rejlik, hogy a hitet visszakeresi a Szentírásba, a szeretetbe és a szolgálatba.

Stílus- és szerkesztésjegyzetek

A tartalmat a klasszikus karizmatikus-forrásokra támaszkodva alakítottuk ki, törekedve a hittanilag megalapozott interpretációra. A fordítás konzisztens legyen a KAR-lábjegyzetekkel, anélkül, hogy a kortárs teológiai vitákba bevezetne. A rövid idézeteket a Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke hagyományos megállapításaiból/megfogalmazásaiból idézhetünk, de az egész szöveg saját konstrukció legyen.

Idézett ősi megállapítások (ha használjuk): a hosszú idézetek helyett csak rövid, releváns megjegyzéseket említünk. Például: „Isten igéje egyetlen biztos alap.” — Matthew Henry stílusú összegzés, ha alkalmazzuk. Az egyes idézetek pontos szövegét csak akkor közöljük, ha pontosan rendelkezésre áll, és nem kerülnek idézőjelbe a teljes igehelyek.