Apostolok cselekedetei 28:26 (KAR) – Sors a néphez: „Hallván halljátok, és ne értsetek; és nézvén nézzetek, és ne lássatok!”

A vers a Pál apostolhoz intézett küldetéssel kapcsolatos tanúságtételt idézi fel az Izraelita néphez intézett próféciáról. Ebben a fejezetben Pál a római fogság utáni útját járja, és rábízza magát Isten tervére: hirdesse az Evangéliumot olyan módon, amely mindenekelőtt az Izraelnek szóló prófétai figyelmeztetés hangját idézi fel. A mondat az ószövetségi prófétához, Ézsaiáshoz hasonlóan jelképes módon világít rá a homályos lelkületre és a hitetlenségre: Isten Igéje nem mindig talál meghallgatást vagy megértést a hallgatók részéről, mégis hirdetni kell, mert Isten igazsága hat ki a népre.

Fő üzenet

A mondat középpontjában az emberi hallás és látás korlátozottsága áll. Isten igéje mindenkinek szól, de az értelem, a megértés és a szemlélet nem ugyanaz. A próféta szavai azt hangsúlyozzák, hogy a lelki nyitottság nélkül az üzenet csak hallgató marad: hallván halják, de nem értik; nézvén néznek, de nem látnak. Ez a viszonyulás mutatja, mennyire fontos a szívbeli fogadó készség, amely megnyitja az értelmet a Szentlélek megvilágító munkája előtt.

Két-három lényeges téma

• A vers rámutat arra, hogy Isten kijelentése gyakran kihívást jelent a hallgatók elméjében, és a megértés az Isten Lelke által adatik meg. A tanítványi feladat ebben az értelemben nem csupán szóbeszéd, hanem a Szentlélek megvilágítása utáni válasz.
• Isten szolga hírvivője felelősséget érez a beszéd tartalmáért, még akkor is, ha a hallgatóság elutasítja vagy nem érti meg. A feladat a hirdetés, nem az eredmény garantálása.
• A történeti környezetben ez a kettősség tükrözi, hogy az emberi nyitottság és a szív megújulása Isten kegyelméből fakad.