Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásPrédikátor 6:1 Az igevers magyarázata
Prédikátor 6:1 Az igevers jelentése és magyarázata
Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, és nagy [baj] az az emberen;
Prédikátor 6:1 Bibliakommentár versről versre
*** Ez a kommentár klasszikus, közkincsnek minősülő forrásokból származó anyagokat tartalmaz. A tartalom egy része mesterséges intelligencia segítségével került feldolgozásra, összefoglalásra vagy fordításra. Minden magyarázatot érdemes összevetni a teljes bibliai szöveggel és annak szövegkörnyezetével. Ha hibát vagy javításra szoruló fordítást találsz, kérjük, jelezd nekünk.
Prédikátor 6:1 Kereszthivatkozások és kapcsolódó igeversek
Fedezd fel azokat az igeverseket, amelyek témájuk, tanításuk vagy szövegkörnyezetük alapján kapcsolódnak ehhez a szakaszhoz. A kereszthivatkozások segítenek összehasonlítani a Szentírás különböző részeit és jobban megérteni az adott vers üzenetét. Válassz egy képet a kapcsolódó igevers, annak magyarázata és a hozzá tartozó Bibliakommentár megtekintéséhez.

Prédikátor 5:13 (KAR) »
Van gonosz nyavalya, a melyet láttam a nap alatt: az õ urának veszedelmére tartott gazdagság;
Fő értelmező pont
A Prédikátor 6:1 a sors kérdésének gyors és fájdalmas realizációját mutatja be: vannak olyan nyomasztó helyzetek, amikor az embernek túl hosszú az élet, és mégis „nagy baj” sújtja. A versek ezt a paradoxont világítják meg: az élet hosszúsága és gazdagsága nem garantálja a belső megelégedettséget vagy a sors kegyelmét, sőt, gyakran megtalálható a megkeseredés az éhség és a járuló bajok között. A gyűlölt, de valóságos szenvedés egyetlen okát sem látja a köznapi gondolkodás, ezért a bölcsesség útja abban áll, hogy az ember Isten isteni kezébe helyezi életét, és megalapozottan kezeli a földi örömöket és tragédiákat egyaránt.
Literáris kontextus
A Prédikátor könyve a búcsúzó bölcsességek közé tartozik, amely az élet értelmét, az emberi törekvések múlandóságát és az isteni felülről megítélt rendet tárja fel. 6:1 olyan gondolatot ad elénk, amely előrevetíti a könyv egészének tematikáját: a hosszú élet és a földi javak nem minden; van egy mélyebb értelmezés, amit csak Isten félelmében és a teremtet lent tartó alázatban találhat meg az ember.
Teológiai jelentőség
E vers visszhangot ad a látható gazdagság és belső üresség közötti feszültségnek. A „nagy baj” itt nem csak külső katasztrófa, hanem a belső veszteség jelképe: a lélek nyugtalansága, a reménytelenség és a céltalanság érzése, amelyet a földi előnyökkel sem lehet felülmúlni. A szöveg arra figyelmeztet: a bölcsesség nem a sors kegyeltjeinek statisztikáiban rejlik, hanem abban, hogy miként viszonyul az ember az élete hosszához, az öröklét reményéhez és Isten akaratához.
Hasonló mondanivalók a Szentírásban
Keresztre fűzött gondolatok és reflexió
Hivatkozások a Bibliából
Prédikátor 5:19-20 és 9:7-9 ad összekötő gondolatokat: az öröm és a rendeltetés megtalálása Isten ajándéka, még a földi körülmények változékonysága közepette is. A Jelenések könyve pedig utal a végső életről adott kielégítő kilátásra, amely felülmúlja a földi bajokat.
Rövid összegzés
Prédikátor 6:1 arra mutat rá, hogy a hosszú élet és a jelentős földi javak nem garantálják a belső békét vagy az élet céljának teljességét. A bölcsesség útja az, hogy saját korlátainkat és Isten kezébe helyezzük sorsunkat, miközben éljük és értékeljük a földi ajándékokat anélkül, hogy azoktól függővé válnánk.
Külső kapcsolatok rövid áttekintése
Felismerés: A versek hangvételében az olvasó számára világossá válik, hogy a földi kincsek és kényelmek átmenetiek, de Isten szeretete és ígéretei örökek maradnak.