Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásEfézus 2:12 Az igevers magyarázata
Efézus 2:12 Az igevers jelentése és magyarázata
Hogy ti, [mondom], abban az idõben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitõl távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;
Efézus 2:12 Bibliakommentár versről versre
*** Ez a kommentár klasszikus, közkincsnek minősülő forrásokból származó anyagokat tartalmaz. A tartalom egy része mesterséges intelligencia segítségével került feldolgozásra, összefoglalásra vagy fordításra. Minden magyarázatot érdemes összevetni a teljes bibliai szöveggel és annak szövegkörnyezetével. Ha hibát vagy javításra szoruló fordítást találsz, kérjük, jelezd nekünk.
Efézus 2:12 Kereszthivatkozások és kapcsolódó igeversek
Fedezd fel azokat az igeverseket, amelyek témájuk, tanításuk vagy szövegkörnyezetük alapján kapcsolódnak ehhez a szakaszhoz. A kereszthivatkozások segítenek összehasonlítani a Szentírás különböző részeit és jobban megérteni az adott vers üzenetét. Válassz egy képet a kapcsolódó igevers, annak magyarázata és a hozzá tartozó Bibliakommentár megtekintéséhez.
Galátzia 4:8 (KAR) »
Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, a mik természet szerint nem istenek;
Kolossé 1:21 (KAR) »
Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok gonosz cselekedetekben [gyönyörködõ] értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett.
1 Péter 1:3 (KAR) »
Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az õ nagy irgalmassága szerint újonnan szûlt minket élõ reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által,
Efézus 2:12 – Miért fontos ez a mondat?
A levél első fejezetében és a másodikban Pál apostol egy erőteljes fordulattal mutat rá, hogyan változik meg az ember élete az Isten kegyelmében. Efézus 2:12 egy olyan pontot világít meg, amelyet sok olvasó talán elveszti a mindennapi gyakorlatban: a hit és a remény eredetét. A helyzet leírása rámutat arra, hogy az emberek a Krisztus nélküli korában idegentek voltak Isten ígéreteinek közösségétől és az üdvösség reményétől. Ez a vers tehát a megváltás előtti állapotot világítja meg, hogy később világosan legyen látható, milyen nagy üdvösségről szól a Krisztusban való egyesítés.
Az eredeti környezet
Efézusban élő keresztények közösségét Pál a nemzetiségi és vallási különbségek történései között szólítja meg. Izráel társaságától idegenek voltak, a szövetség ígéreteitől távol helyezkedtek el, mert addigra nem részesedtek a zsidó nép kiválasztását és a mennyei reménységet illető ígéretek közvetlen forrásából. Maga az eredeti szöveg a római társadalom kontextusában a hit nélküli, idegen állapotot ragadja meg: Isten nélkül valók voltak a világon, remény nélkül, kiábrándultságban és távolságban Istentől.
A fő üzenet
A versekben Pál kiemeli, hogy a hit által és az Isten kegyelméből megváltozott állapotban a hívők „közösséget” kapnak Krisztussal és Isten ígéretivel. Az Efézus 2:12 egyenesen rámutat arra, hogy Isten nélkül élni a világban egészen más létforma: üdvösség és remény nélkül maradni. A keresztény megújulás ezt a távolságot hidalja át: a Krisztusban való megváltás révén a zsidók és a pogányok egy közösségbe kerülnek, és a remény az ígéretben gyökerezik.
Keresztény témakörök összefüggése
Érintkező szövegekkel – keresztreferenciák
- Kolossé 1:13-14: A Krisztusban való átváltás és Isten országának megismerése a sötétségből.
- 2 Korintus 5:17: Új teremtés Krisztusban, aki a régi dolgokat eltörölte.
- Róma 9:25-26: Isten kegyelmének kianyagolása nemzeti határokat meghaladóan.
Elmélkedő végszó
Az Efézus 2:12 emlékeztet bennünket, hogy a hit és az Isten közössége előtti állapot nemes és reményteli. Magunkra vonatkoztatva ez azt jelentheti: amikor úgy érezzük, hogy idegenek vagyunk a hit útján, emlékezzünk arra, hogy Krisztus által ilyen idegenségből közelebb kerülünk Istenhez és a közösséghez. A kegyelem az, amely megnyitja az ajtót a reményre, amely a mennyei ígéretekben talál otthonra.
Szerzői megjegyzés: a hagyományos kommentáriumok, mint Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke hangsúlyozták, hogy a kiválasztottság és a hit által való megújulás a gyülekezet dimenzióját is megmutatja. (Megjegyzés: idézetek közvetlen rövid részletei)}