Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásEzsdrás 3:5 Az igevers magyarázata
Ezsdrás 3:5 Az igevers jelentése és magyarázata
És azután [áldozák] az állandó [napi], továbbá a hónapok elsõ napjain s az Úr minden szent ünnep napjain viendõ égõáldozatot, és mindazokért valót, a kik önkénytesen ajándékozának az Úrnak.
Ezsdrás 3:5 Bibliakommentár versről versre
*** Ez a kommentár klasszikus, közkincsnek minősülő forrásokból származó anyagokat tartalmaz. A tartalom egy része mesterséges intelligencia segítségével került feldolgozásra, összefoglalásra vagy fordításra. Minden magyarázatot érdemes összevetni a teljes bibliai szöveggel és annak szövegkörnyezetével. Ha hibát vagy javításra szoruló fordítást találsz, kérjük, jelezd nekünk.
Ezsdrás 3:5 Kereszthivatkozások és kapcsolódó igeversek
Fedezd fel azokat az igeverseket, amelyek témájuk, tanításuk vagy szövegkörnyezetük alapján kapcsolódnak ehhez a szakaszhoz. A kereszthivatkozások segítenek összehasonlítani a Szentírás különböző részeit és jobban megérteni az adott vers üzenetét. Válassz egy képet a kapcsolódó igevers, annak magyarázata és a hozzá tartozó Bibliakommentár megtekintéséhez.

4 Mózes 29:39 (KAR) »
Ezeket áldozzátok az Úrnak a ti ünnepeiteken, azokon kívül, a miket fogadásból, és szabad akaratból áldoztok, a ti egészen égõáldozataitokul, ételáldozataitokul, italáldozataitokul, és hálaáldozataitokul.

2 Mózes 29:38 (KAR) »
Ez pedig az, a mit áldoznod kell az oltáron: Esztendõs két bárányt mindennap szüntelen.

3 Mózes 1:3 (KAR) »
Ha tulokfélébõl áldozik egészen égõáldozattal: hímmel és éppel áldozzék. A gyülekezet sátorának ajtajához vigye azt, hogy kedvessé legyen az Úr elõtt.
Ezsdrás 3:5 (KAR) – Kommentár a befejező áldozatokról és az ünnepek összefüggésében
A fejezet az Izrael népének újjáépítését és az Istennek adott áldozatok rendjét írja le a templom helyreállítása után. Az 5. vers az ünnepi tevékenység részleteit adja meg: az állandó napi áldozatok mellett a hónapok első napjain, valamint az Úr minden szent ünnep napjain elvégzendő égőáldozatokat és az ajándékozásokat. Ez a mondat hangsúlyozza, hogy a közösség rendes istentiszteletei mellett különleges ünnepnapokon is őrizték az áldozat rendjét és a hálaadást, így kapcsolódik a korábbi és későbbi áldozati rendhez, amelyet Isten népe számára felállítottak.
A vers központi jelentése
E vers lényege az, hogy a nép nemcsak a mindennapi szolgálatot folytatja, hanem szertartásosan is megkötődik az Úrral való közösséghez: az állandó napi égőáldozat mellett kiemelt figyelmet kapnak a hónapok első napjai és az ünnepi napok. Ez a rendszer a hívők hitét és engedelmességét tükrözi: Isten szent jelenléte a közösség életének középpontjába kerül, és minden fontos pillanatban megvallják Neki hűségüket és adományukat.
Főbb tematikák
Keresztező szövegek és kapcsolatok
– 1 Mózes 8:6-12: a szövetségi hit megnyilvánulása a példaszimbólumként szolgáló napok és áldozatok által. Magyarázat: a szívbeli engedelmesség türelmes, kitartó követése a minden naposságban is.
– 2 Krónikák 31:3-5: a közösségi adakozás és a templomi szolgálat támogatásának rendezettsége a jeruzsálemi templomban. Megjegyzés: a közösség anyagi felelőssége összekapcsolódik a vallási kötelezettségekkel.
– Ézsaiás 56:6-7: a szentek közössége Isten házában, ahol az imádság és az áldozat összhangban áll. Megállapítás: Isten igényli a tiszta jövőképet és a szívből fakadó engedelmességet.
Gyakorlati elmélkedés
Az 5. vers emlékeztet arra, hogy a hívő élet nem csak személyes hitgyakorlás, hanem közösségi felelősség is: legyen szó napi szolgálatról vagy ünnepnapokról, minden tevékenység Isten dicsőítésére irányul. A jó hiszékenység és az adakozás nyitottsága erősíti a közösséget és a templomi szolgálatot, amely a hit élő megnyilvánulása a környezetünkben.
Rövid összegzés
Ezsdrás 3:5 arra hív, hogy a templomi rend és az istentiszteleti élet ne legyen csupán formalitás, hanem élő, közösséget összekötő kegyelmi gyakorlat. A mindennapi áldozatok és a különleges napok együtt mutatják Isten szentségét és hívők közti felelősségét: adományozás, hálaadás és engedelmesség a közösség javára.