Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásZsidók 2:6 Az igevers magyarázata
Zsidók 2:6 Az igevers jelentése és magyarázata
Sõt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel õ róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá?
Zsidók 2:6 Bibliakommentár versről versre
*** Ez a kommentár klasszikus, közkincsnek minősülő forrásokból származó anyagokat tartalmaz. A tartalom egy része mesterséges intelligencia segítségével került feldolgozásra, összefoglalásra vagy fordításra. Minden magyarázatot érdemes összevetni a teljes bibliai szöveggel és annak szövegkörnyezetével. Ha hibát vagy javításra szoruló fordítást találsz, kérjük, jelezd nekünk.
Zsidók 2:6 Kereszthivatkozások és kapcsolódó igeversek
Fedezd fel azokat az igeverseket, amelyek témájuk, tanításuk vagy szövegkörnyezetük alapján kapcsolódnak ehhez a szakaszhoz. A kereszthivatkozások segítenek összehasonlítani a Szentírás különböző részeit és jobban megérteni az adott vers üzenetét. Válassz egy képet a kapcsolódó igevers, annak magyarázata és a hozzá tartozó Bibliakommentár megtekintéséhez.
Zsoltárok 8:4 (KAR) »
Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:
Zsoltárok 144:3 (KAR) »
Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
Zsidók 2:6 (KAR) – Kontextus és értelmezés
Az igehely a Zsidókhoz írt levél egyik központi részéhez tartozik, ahol a szerző a Krisztusban megmutatkozó emberi szenvedés és dicsőség vitáját tárgyalja. A vers a germek: „Sőt bizonyságot tett valahol valaki...” úgy mutat rá, hogy Isten teremtett lényeinek – legyenek bár angyalok vagy emberek – értékét és gondviselésének személyességét nem elfeledni való közönnyel kezeli. A kontextusban az olvasó elé tárul a Jézus Krisztusban megvalósuló emberi természet megdicsőülése és a hozzá fűződő vigasztaló valóság: Isten életben tartja azokat, akikben hiszünk.
Fő üzenet
A vers magja az, hogy Isten gondoskodó figyelemmel és mély részvéttel tekint embertársaira. Még a földi értékelés szerint alárendeltnek tűnő emberi lét is fontosságot kap Istennél. A kérdés – „Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla...?” – arra emlékeztet, hogy az isteni gondviselés személyes és állandó, nem elfeledett jelenség, hanem a megváltás tervének része.
Kiemelt témák
Kapcsolódó szakaszok
- Zsidók 1-2: Krisztus felsőbb méltósága az angyalokhoz képest és az emberi természet felvételének jelentősége. A természetfeletti és emberi összekapcsolódása a megváltás alapja.
- Zsoltárok 8: Az ember fia és az isteni gondviselés párhuzama; az emberi méltóság kontrasztban áll a teremtő hatalmával.
- Péld 3:5-6: Bizalom Istennel és az Ő útjainak ismerete, amely megrendíthetetlen reménységet ad a küzdelmekben.
Lépések a mindennapi életben
Rövid összegzés
A Zsidók 2:6 azt hirdeti, hogy Isten személyes gondoskodással és figyelemmel fordul az emberhez. A vers arra emlékeztet, hogy emberi létünk értékét nem a látszat vagy a kategorizálás határozza meg, hanem Isten hívó szeretete Krisztusban. A hit által részesülünk abban a gondviselésben, amely végül a dicsőség felé vezet.
Nagykorú idézett részletek (nyilvános tartalmi források alapján)
Matthew Henry és Adam Clarke kommentárjai alapján kiemelhető megértés: Isten szeretete a földi szenvedés közepette sem válik el, és az emberi méltóság megőrzését a megváltásban látja meg Isten. Az idézetek rövid szövegrészleteként felhasználhatóak (megfigyelés céljából), de teljes idézetet a kiadás jogai miatt itt nem közlünk.