Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Jób 21:1 Jób 21:2 Jób 21:3 Jób 21:4 Jób 21:5 Jób 21:6 Jób 21:7 Jób 21:8 Jób 21:9 Jób 21:10 Jób 21:11 Jób 21:12 Jób 21:13 Jób 21:14 Jób 21:15 Jób 21:16 Jób 21:17 Jób 21:18 Jób 21:19 Jób 21:20 Jób 21:21 Jób 21:22 Jób 21:23 Jób 21:24 Jób 21:25 Jób 21:26 Jób 21:27 Jób 21:28 Jób 21:29 Jób 21:30 Jób 21:31 Jób 21:32 Jób 21:33 Jób 21:34



Jób 21:30 – összegzés a KAR fordításhoz
Rövid áttekintés: Jób barátai érintik a kérdést: a gonoszokat és a jókat egyaránt érheti szenvedés, de a fordításban Jób maga szavai jelennek meg a 21. fejezetben. A 30. vers azt jelezheti, hogy a veszedelem napján nincs kiváltságban a gonosz vagy a jó: a sors egyszerre érinti mindkettőt. A KAR verzió a veszélyek időszakát és a gonosz rejtőzködését hangsúlyozza, miközben az igazság és a büntetés relációját is megvilágítja.
A vers szövegkörnyezete
A fejezet Jób szenvedésével foglalkozik, amelyet barátai és Jób maga is megpróbálnak értelmezni. A vers a mély igazságot érinti: a szenvedés nem kizárólag a gonosz vagy a jó közvetlen büntetése; Isten igazságossága meglátszik a napfénynél és a veszedelem idején egyaránt. A könyv többi részéhez hasonlóan ez a mondat is a látható világban megnyilvánuló igazságról szól, amely gyakran ellentétes a földi logikával.
Fő gondolat – a sors és az ítélet arányai
A vers lényege szerint a veszedelem napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján pedig kiszabadul. Itt a „nap” időszakokra utal, amikor Isten látható módon intézkedik az emberek felett. A gonosz elrejtőzik a veszedelemtől, amely lehet számukra végzetes vagy próba. Ugyanakkor azok is, akik haragot táplálnak, a megfelelő időben megkapják elégtételüket. Ebből következik egy megnyugtató igazság: Isten sincs semmilyen rejtőzze alatt a gonosz ellen, és a szenvedés nem vádolható mindig kizárólag a gonosszal.
Hívó gondolat a bibliából – történeti és teológiai kapcsolatok
Néhány közeli gondolat a Bibliában:
Kapcsolódó részek: Zsoltárok 37. fejezete a végső igazságosságról; Jeremiás 12:1-3 a közösség szenvedése és Isten igazságszolgáltatása közti kérdésről; Dániel 12:3 az igazak megjutalmazásáról.
Alkalmazás – hogyan érint minket ez a gondolat
Jób tanítása arra hív bennünket, hogy ne ítélkezzünk felületesen a szenvedés okáról. A gonoszság és a jó sorsa nem mindig adható meg egyértelműen a földi események alapján. Isten ítélete és kegyelme a történelem minden szakaszában jelen van, még akkor is, amikor a körülmények csak részben világosak. A hívők feladata zONG: bízzunk az Úr igazságosságában, és tartsunk ki hitben, miközben imádkozunk a közösségért, akiket szenvedés ér.
Rövid összefoglaló
Jób 21:30 arra emlékeztet, hogy a gonoszok és a jók sorsa egyaránt szem előtt van Isten előtt, és a veszedelem idején felmerülő kérdésekre is válaszol, de Isten igazságossága idővel megnyilvánul. A szenvedés értelmezésében a világi logika nem ad teljes választ, és a hit azt tanítja, hogy Isten kifinomult és jogos ítélete mindig a maga idejében áll meg.
Hivatkozott gondolatok (idézetek nélkül, rövid kontextus)
Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke középfokú megközelítései szerint a szenvedés és az ítélet összefüggéseiben ott rejlik Isten természetes igazságossága. Ha idézések jelennek meg, a jelzett rövid idézetek az alábbiak: Henry hangsúlyozza, hogy Isten megvizsgálja a szívünket; Barnes a szenvedés célját Isten kegyelmének megnyilvánításaként látja; Clarke a büntetés és a megbocsátás közti dinamikát emeli ki. Ezeket a meglátásokat a jelen szöveg összefüggéseiben érthető módon ötvözzük a közvetlen, biblikus értelmezéssel.