Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásJób 42:9 Az igevers magyarázata
Jób 42:9 Az igevers jelentése és magyarázata
Elmenének azért a Témánból való Elifáz, a Sukhból való Bildád és a Naamából való Czófár, és úgy cselekedének, a miképen mondotta vala nékik az Úr, és az Úr tekinte Jóbnak személyére.
Jób 42:9 Bibliakommentár versről versre
*** Ez a kommentár klasszikus, közkincsnek minősülő forrásokból származó anyagokat tartalmaz. A tartalom egy része mesterséges intelligencia segítségével került feldolgozásra, összefoglalásra vagy fordításra. Minden magyarázatot érdemes összevetni a teljes bibliai szöveggel és annak szövegkörnyezetével. Ha hibát vagy javításra szoruló fordítást találsz, kérjük, jelezd nekünk.
Jób 42:9 Kereszthivatkozások és kapcsolódó igeversek
Fedezd fel azokat az igeverseket, amelyek témájuk, tanításuk vagy szövegkörnyezetük alapján kapcsolódnak ehhez a szakaszhoz. A kereszthivatkozások segítenek összehasonlítani a Szentírás különböző részeit és jobban megérteni az adott vers üzenetét. Válassz egy képet a kapcsolódó igevers, annak magyarázata és a hozzá tartozó Bibliakommentár megtekintéséhez.
Zsidók 11:8 (KAR) »
Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendõ vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
Apostolok 9:6 (KAR) »
Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig [monda] néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned.
Apostolok 10:33 (KAR) »
Azonnal azért küldöttem hozzád; és te jól tetted, hogy eljöttél. Most azért mi mindnyájan az Isten elõtt állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, a miket Isten néked parancsolt.
Fő interpretív pont: Isten kegyelmének teljes körű jóváhagyása a szenvedés végén
A Jób könyve záró részeiben megjelenik, hogy Jób barátai elmentek, és Elifáz, Bildád és Czófár haladtak a Témánból, Sukhból és Naamából érkező útjukon. Isten parancsolatára cserélődték ki magatartásukat: a próféta-hős és az összetört ember viszonyában theei nyilatkozatot adnak Isten tervéről. Jób 42:9 erre a visszajelzésre utal, miszerint Isten megbízható módon igazolja a szenvedést átélt ember jutalmazását és a barátok felelősségét: ők is követték az Úr utasítását és elmentek, hogy újra összekapcsolódhasson Jób élete a közösségben. Ez a vers az egymás közötti kapcsolatok újraszerveződését hangsúlyozza a szenvedés után, mikor Isten megáldja Jób személyét és megköveteli a helyes bánásmódot a barátoktól is.
Irodalmi kontextus
A beszélgetések korábbi körei Jób szenvedésének értelmezésére irányultak: a barátok logikája arra épült, hogy a szenvedés jutalom- vagy büntetéskép, ezért Jób igazságtalanul szenved. Jób 42:9 azonban rávilágít arra, hogy a barátok őszinte, isteni utasítást követve visszatértek Jóbhoz, és Isten megbízó-levelével kijavítják az előző vádló álláspontokat. A kölcsönhatásokban megjelenik a közösség viszonyának megújítása és Isten szuverén tudatossága a végső igazságtételben.
Teológiai jelentőség
Az igerész hangsúlyozza: Isten akarata szerint a bajokban is gondoskodik. A rosszért nem mindig érthető megállapítás; Isten elsődleges szándéka az, hogy megerősítse hívőinek hitét és közösségét. A barátok kiállásának visszhangja pedig arra mutat, hogy a hívők közössége felelősséggel tartozik egymásért és az igazságot az Úr színe előtt kell mérlegelni, nem csak saját logikájuk alapján.
Keresztutak a Szentírásban
Gondolatok elgondolkodtató kérdésekre
Rövid összegzés
Jób 42:9 a barátok fegyelmezését, a közösség megbecsülését és Isten hűségét összekapcsoló üzenet középpontjába állítja: az Úr akarata szerint mindenki – még a legnehezebb körülmények között is – az igazságot és a kegyelmet igazolja. A történet végén Isten megáldja Jóbot, és a közösség visszanyeri rendjét, amit az Igazság tart össze.
Köszönetnyilvánítás a hagyományos értelmezésből
Az ige értelmezéséhez nyújtott klasszikus összegző megjegyzések közé tartozik, hogy Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke hangsúlyozzák: a végső isteni megerősítés és a közösség megalapozó viszonya az, ami a szenvedés értelmét teljessé teszi. Megfigyeléseik szerint a történet egyes szereplőinek aktualitása – a barátok és Jób kapcsolata – a hit és a jogosság közti egyensúly felé mutat. Megjegyzendő: a hagyományos kommentárkészletből Ilyen idézett rövid kifejezések lehetnek: „A végső szó mindenkor az Úré” és a „Kegyelem ezen a helyen is megmutatkozik.”