Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásJób 8:22 Az igevers magyarázata
Jób 8:22 Az igevers jelentése és magyarázata
Gyûlölõid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.
Jób 8:22 Bibliakommentár versről versre
*** Ez a kommentár klasszikus, közkincsnek minősülő forrásokból származó anyagokat tartalmaz. A tartalom egy része mesterséges intelligencia segítségével került feldolgozásra, összefoglalásra vagy fordításra. Minden magyarázatot érdemes összevetni a teljes bibliai szöveggel és annak szövegkörnyezetével. Ha hibát vagy javításra szoruló fordítást találsz, kérjük, jelezd nekünk.
Jób 8:22 Kereszthivatkozások és kapcsolódó igeversek
Fedezd fel azokat az igeverseket, amelyek témájuk, tanításuk vagy szövegkörnyezetük alapján kapcsolódnak ehhez a szakaszhoz. A kereszthivatkozások segítenek összehasonlítani a Szentírás különböző részeit és jobban megérteni az adott vers üzenetét. Válassz egy képet a kapcsolódó igevers, annak magyarázata és a hozzá tartozó Bibliakommentár megtekintéséhez.
Zsoltárok 109:29 (KAR) »
Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe!
Zsoltárok 35:26 (KAR) »
Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be õket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
Jób 8:22 – KAR fordítás értelmezése
Jób 8 fejezete Elifáz beszédével folytatódik, aki a szenvedés okát a bűnre és Isten igazságtalanságára vezeti vissza. A vers azzal ajánlja az emberi reményt, hogy Isten igazsága minden gonoszt szégyenbe borít, és a gonosz sátora megsemmisül. Ebben a fejezetben az ígéret hangsúlya a büntetés és a végső elszámolás világossá tételére irányul: még ha most úgy is tűnik, hogy a gonosz diadalmaskodik, Isten elítéli a gonoszságot, és az igazaknak megnyílik a remény, hogy az ő hűségük végül megmutatkozzék.
Fő jelentés
Ez a vers az Isten ítéletének végső, nyilvánvaló megnyilvánulását jelképezi: a gonosz a maga sátorában sem marad meg, mert Isten szó nélkül sem hagyja a bűnöket. A költői képpel szemben azonban Jób írőinek jelenkori tapasztalatait is közvetíti: a szenvedés idején az igazság és a végső igazságosság elvágólagos összhangban áll majd a végén.
Két-három fő téma
Kapcsolódó részletek
– Példázat az Isten iránti bizalomról: hasonló gondolatok szerepelnek Jób 19:29 és 34:29 környékén, ahol Isten igazsága áll a középpontban, és a szenvedő ember reménye a megkérdőjelezhetetlen igazságban gyökerezik.
– Bölcsesség és ítélet az Örökkévaló előtt: Pál apostol a Római levélben (pl. Róm 2:6-9) az ítélet igazságosságáról és annak nyilvánosságáról beszél, amely összeköti a prófétai üzenetet és az elsőbbséget.
– Isten ítélete és a nemzetek feletti fennhatóság: más bibliás gondolatok is hangsúlyozzák, hogy az Ember minden cselekedetét számadással tartják szem előtt (például János 5:28-29).
Gyakorlati elmélkedés
A nehézségekben is megőrizhetjük hitét abban, hogy Isten látja a szenvedést és igazságát helyreállítja. Bár a földi sors olykor igazságtalannak tűnik, a végső soron Isten igazsága diadalmaskodik. Ezért fontos az erős hit és a Istenhez való hűség, még ha a körülmények látszólag ellenkező irányba mutatnak is.
Összegzés
A vers úgy fejezi be Elifáz érvelését, hogy Isten tisztán és ítélő tekintettel formálja a gonoszság sorsát: gyűlölet és szégyen érheti a gonoszokat, míg Isten igazsága és hűsége megmutatkozik. A jót tenni akaró embernek ez erőforrást ad a reményre, a nehézségek közepette is.
„A gyűlölők szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.”
Szerzői megjegyzés az idézetekről
A nyers idézetek a KAR-tól származó fordításban tájolódnak. Az alapművek közül Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke rövid, megfigyeléseivel gazdagított kommentárjai a témát a kétdimenziós ítélet és remény oldaláról világítják meg; az alábbi összegző megállapításokat emelte át a jelen kivonat: Henry hangsúlyozza a szenvedés értelmezését az Istenre vonatkozó bizalom szemüvegén keresztül; Barnes a szenvedés és igazság közötti összefüggéseket, Clarke a történelmi és mindenkori igazságosságot összefüggésben tárgyalja. A teljes idézetekből 1-2 rövid megjegyzést idézünk tőlük, hogy a gondolatok egységesen kapcsolódjanak a mai közléshez.