János 10:36 – Aki elküldött az Atya szenteli meg és küldte a világba

A János evangéliumában Jézus gyakran szemlélteti, hogy a hazugság és a tévelygés közepette is nyilvánvaló legyen: aki bízik benne, az felismeri, hogy Jézus Istentől kapott küldetést, és hogy a testekhez kötött emberi szemszögből nézve a “Boldogságos Isten Fia” voltának kijelentése komoly próbatétel. E mondat ebben a fejezetben Krisztus arra a vádra válaszol, amely szerint szentségének és küldetésének megbotránkoztató minősége ellentmondás az emberi logikával. Isten szentsége és küldetése azonban nem egyszerűen titokzatos állítás, hanem meghívás a hitre és a tanúskodásra.

Fő mondanivaló

Jézus kivételes személye és küldetése Istentől ered. A próféciák és a későbbi igazolás (például a feltámadás) igazolják, hogy a Megígért Fiu nem tett le a földi mennyei mintázatról – ő az Atya küldöttje. A vád az, hogy a szentek és a világ szemében a “Isten Fia” kijelentése nyíltan istenkáromlásnak tűnhet. Jézus azonban úgy tanít, hogy az Atya küldetése igazolja az Ő isteni identitását, még ha ezt a világ makacssága meg is támadja.

Két-három központi téma

• az Atya szentelte meg Jézust, és ezt a küldetést a világ felé adja át. A szentelés és küldetés összefonódik, nem pedig ellentétes fogalmak.
• Jézus nem vélekedik úgy, hogy a kijelentése önmagában megnyerő legyen; a hithez kérése az emberek nyitottsága és Istennel való kapcsolat szükségessége.
• aki az Atya küldöttje, annak mivolta nyilvánvalóvá válik a választottak szemében, még ha a személyközelítés körül is vita támad.