Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
János 12:1 János 12:2 János 12:3 János 12:4 János 12:5 János 12:6 János 12:7 János 12:8 János 12:9 János 12:10 János 12:11 János 12:12 János 12:13 János 12:14 János 12:15 János 12:16 János 12:17 János 12:18 János 12:19 János 12:20 János 12:21 János 12:22 János 12:23 János 12:24 János 12:25 János 12:26 János 12:27 János 12:28 János 12:29 János 12:30 János 12:31 János 12:32 János 12:33 János 12:34 János 12:35 János 12:36 János 12:37 János 12:38 János 12:39 János 12:40 János 12:41 János 12:42 János 12:43 János 12:44 János 12:45 János 12:46 János 12:47 János 12:48 János 12:49 János 12:50



János 12:21 (KAR) – Uram, látni akarjuk a Jézust
János 12:21-ben néhány görög eredetű zarándokot, filippusokat látunk Bethsaida galileából, akik a külső nép közé tartozó pusztán érdeklődnek a megváltó iránt. A vers a jeruzsálemi események előtti ígéretre utal: a nép nagy tömege várja a Messiást, és a görög férfiak megértik, hogy Jézus személyében mind a zsidók, mind a nemzetek felé nyílik az üdvösség útja. Filippus mint közvetítő kapja megkérésüket: látni akarják a Jézust. Ezzel a kérdéssel a vallási érdeklődés és a személyes találkozás vágya találkozik, és a Jézus által megfogalmazott küldetés nyitja meg a történet pathoszát: a szenvedésbe és a dicsőségbe vezető út megkezdődik.
Fő értelmezés
A mondat elsődleges jelentése a teremtő kíváncsiság és hitelés közötti találkozást jelöli: a hit csak akkor válik személyes valósággá, ha találkozunk Jézussal. A görögök kifejezése, hogy „látni akarják” (a szövegkörnyezetben inkább személyes találkozást és beavatódást jelent), előrevetíti Jézus későbbi kijelentését: a magvetői út és a kereszthordozás felé vezető út.
Kezdeti témák
Keresztény összefüggések
- János 1:11-12: Itt a nyitottság és az üdvösség lehetősége érkezik a kívülállók felé; a hit befogadása személyes döntés.
- János 4:39-42: a samáriai asszony története hasonló képet ad a nemzetekkel való találkozásról és az üdvösségről.
- Róm 10:14-15: A hirdetés szükségességéről szól, hogy menjenek, s hallják az üzenetet, és higgyenek.
Gyakorlati elmélkedés
Mi ma a „látni akarjuk Jézust” igényével indulunk el napjainkban? Talán a keresés gyakran átmeneti érdeklődés marad. A személyes találkozás Jézussal azonban megkíván egy nyitott szívű, alázatos hozzáállást: adjunk időt az imára, tanulmányozásra és közösségre, hogy a válasz ne csak kíváncsiság legyen, hanem hitvallás.
Rövid összegzés
A János 12:21 a kíváncsiság és a személyes találkozás közti közvetítő kapu: a görög vendégek kérése rámutat arra, hogy Isten üdvössége nem csak a zsidó nemzeteké, hanem a népeké is. Filippus közvetítése és Jézus későbbi tanítása hangsúlyozza, hogy a hit személyes találkozást kíván, amelyben az élet megújul és a felhívás világossá válik.
Idézetek (közreadott mondatok):
„Így szeret minket az Isten, hogy Fiát adta” ( Matthew Henry, idézett megoldásokból).
Megjegyzés: A szöveg a KAR fordításban így hangzik, a felhasználható idézetek a hagyományos kommentárokból származnak, de a konkrét részletekben az idézetek rövid, lényegükre koncentráló formában jelennek meg, hogy a szöveg zökkenőmentes legyen.