Litterári kontextusban

János 14-ben Jézus a Végrendeletet, az Aktuális szoros közösséget írja le a tanítványokkal. A 13. vers a közbenjáró imádság középpontjába helyezi a tanítványi kérést: Isten dicsõítése a Fiú által végbemenõ csodákkal és válaszokkal. A „nevében” jelölés összeköti a kérést a már korábban felállított identitással: a Fiú naturalisztikus tekintélyével, aki atyai szeretettel közelít minket.

Teológiai jelentõség

A kérések a Krisztus-tisztelet beteljesülését szolgálják: Isten dicsõítése a Fiúban mutatkozik meg, amikor hitében, reményében és szeretetében a hívek hozzák meg kéréseiket. A “nevében” azonban feltételezi a kapcsolatot a megváltó munkával és a tanítványi hűséggel: olyan kéréseket fogalmazunk meg, amelyek összhangban vannak az Õ szemével, és az Atya terveivel. Ezzel Isten készen áll megvalósítani az Õ szívének tetszõ kívánságait a hit általad felérvén.

Rendszeres írás-összefüggések

- A/The New Consensus szerint minden imádságot, amely Jézus nevét viseli, úgy kell megfogalmaznunk, hogy annak elsődleges célja Isten dicsérete legyen (ismertetés, hogy a Fiú által érkezõ kegyelem mutatkozzék meg).

- Korábbi példák János-szövegeiben a Krisztus nevében való imádkozás határozottan közösségre és hitre vonatkozik, nem pedig öncélú kívánságokra.

Keresztezõ kapcsolatok a Szentírásban

• János 15:16 – Jézus a tanítványokat kiválasztotta, hogy “...több legyenek” és kérjenek az Atyától az Õ nevében. Rövid megjegyzés: a küldetés összekapcsolódik a képes imádságokra és a dicsõítésre.
• Filippi 4:6–7 – imádság az összekötõ kapocs: “semmiképp se aggódjatok, hanem... kérjetek”, és a békesség Isten szívességét adja át.

Gondolatokra való reflexió

• Hogyan illeszkedik kérésünk Jézus dicsõítéséhez a mindennapi imádságban?
• Melyek azok a kérések, amelyeket Krisztus nevében érthetünk el, és melyek szolgálják az Atya országát?

Összegzés

János 14:13 megfogalmazza a közvetlen összefüggést a hitbeli bizalom, a Krisztusban vett imádság és az Atya dicsõítésére irányuló cél között. A Fiú nevében való kérés Istenhez vezeti a híveket, hogy a Sejthetõ Jézus-tapasztalat a világban látható legyen a dicsõséggel és a kegyelemmel.

- Matthew Henry: "Hogyha valaminek Istenhez intézzük, a Névben való imádkozás jelenti, hogy Jézus érvényes hitele és tekintélye alatt kérünk."

- Albert Barnes: "A Fiú nevét viseljük imánkban, mert a név a benne rejlő hatalom és kegyelem jelképét jelenti."

- Adam Clarke: "Atyám, hogy dicsõíttessék a Fiúban" – ezt a célt helyezi az imádság középpontjába, nem pedig önálló kérelmeket.