János 20:17 (KAR) – A felteljesedés útja a feltámadás után

Azonnali környezet – Jézus a feltámadás után jelenik meg Mária Magdalényknak és más tanítványoknak, majd mivel a feltámadásra vonatkozó első örömhír közvetlen következménye ez a beszéd, Jézus szavai e beszélgetésben egy kényes átmenetet mutatnak: a földi jelenlét és a mennyei dicsőség között.

Miért mondja ezt Jézus? – A fő üzenet az, hogy a feltámadt Úr még nem lépett teljesen a földi szolgálat végső megvalósításába, hiszen az Atyával való közösség nyílt meg a megváltozott kereszti szemléletben. Jézus kifejezi, hogy később, a mennyei dicsőségben együtt fog járni az Atyával, de most elküldetik az Ő barátaihoz, hogy legyenek készen a misszióra. A mondat egyes szám igeidőben hangsúlyozza a személyes közösséget és azonosulást a tanítványokkal: menj az én atyámfiaihoz – a közösség családi jellegét hangsúlyozza, amely meghaladja az egyéni erkölcsi felelősséget.

Fontos szavak és képek

• Atyámfiaihoz – Jézus a közösséget, a hitbeli családot alkotó kapcsolatokra utal. A megváltó és tanítványai közötti kötelék az imádkozó gyermekek szeretetközösségének példája.
• felmegyek az én Atyámhoz – Jézus leírja a mélyebb egységet Istennel, amely a feltámadás után új módon nyílik meg: egy belső közösség, amely bár földi jelenléttől függ, mégis mennyei hivatást jelent.
• Istenemhez, ti Istenetekhez – egyrészt személyes kapcsolatot jelez Istenhez, másrészt közösségi hitvallást: Isten minden hívő közös Istenné válik, akihez fohászkodnak és akihez szolgálatukat irányítják.

Kapcsolódó gondolatok a korábbi tanításokból

– Matthew Henry megjegyzései rámutatnak: Jézus így jelzi, hogy az üdvösség útja nem abban végződik, hogy már most mindenkitól elválik, hanem abban, hogy tanítványai folyamatosan alkalmazkodnak Isten közösségéhez a mennyei kapcsolattal. Ő úgy beszél, mintha az Atya és az Ő Istene egyúttal a ti Isteneitek is volnának.

– Albert Barnes szerint ez a mondat a testi-nem testi jelenlét végső fázisait is érinti: Jézus a feltámadás után is fennálló kapcsolatot helyezi előtérbe, ahol a közösséghez tartozás a hit és a remény forrása.

– Adam Clarke kiemeli, hogy Jézus annak a reménységének ad helyet, hogy a tanítványok megértik: a mennyei Atyához tartozás valóságos, és ezzel együtt a földön való szolgálat új erőforrásait kapják.

Rövid összegezés

A záró üzenet így fogalmazható meg: a feltámadt Krisztus megnyitja a mennyei kapcsolaton alapuló közösséget, amelyre a tanítványok a misszióban támaszkodhatnak. Nem csupán egy személyes találkozásról van szó, hanem egy új családról, amelybe minden hívő beépül a szeretet és közösség által. A hit így nem csak hiteles tények összessége, hanem élő kapcsolatrendszer Istennel és Jézussal, amelyben a tanítványok megbízatást kapnak, hogy menjenek, tanítsanak és hirdessék az Atya nevét.

Gyakorlati alkalmazás ma

• Érzed-e személyes közösséget Istennel és Jézussal, mint Atyáddal és Isteneddel? Imában és közösségben keress rá erre az összekapcsolódásra.
• Hogyan kapcsolódik a gyülekezeti élethez a „te atyád” és a „te Istened” kifejezés? Kutass olyan szolgálatokat, ahol a hitéleti család érzése erősödik.
• Kész vagy-e a küldetésre: a világban élő emberek felé fordulni tanítványként, hirdetve az Atya szeretetét és az Istenhez vallott hűséget?

Kétség nélküli üzenet – A Feltámadt Krisztus bizodalmat ad: az Atyához való tartozás minden hívő számára világos és megvalósítható, amely megágyaz a missziónak és az imádságnak egyaránt.

Hivatkozások: János 14–16 (közösség- és küldetés-témák), Filippi 2:6–11 (azonosság és közösség), Róma 8:15–17 (fia-gyermek-kapcsolat)