3 Mózes 21:15 – „Hogy meg ne fertõztesse az õ magzatát az õ népe között; mert én, az Úr vagyok az õ megszentelõje.”

A könyv háttérben Izrael papjainak feladata és a szentek tisztaságáról szóló törvények rendszere áll. A 21. fejezetben az Úr papok és családtagok szentségéről, illetve azokhoz kötődő szigorú előírásokról szól. Ez a vers arra emlékeztet, hogy Isten különleges megszentelői mind az emberek közösségében betöltött szerepükben, mind a törvény által meghatározott külső és belső tisztaságban felelősséggel bírnak. A "magzat" és a "fertőzés" kifejezések itt nem csak testi értelemben értelmezhetők, hanem a közösségi rítus- és istentiszteleti tisztaságra is utalnak: Isten szemétdöntő hatalma és a közösség védelmének érdekében szükséges a megszentelődés.

Fő jelentés

Az ige hangsúlyozza, hogy Isten kiválasztott népe között a papok, és általában az istentiszteleten szolgáló személyek különleges felelősségre vannak rendelve. A megszentelődés nem csupán személyes kötelesség, hanem a közösség védelmére irányuló feladat is: a papok legyenek példaképek és tiszták, hogy ne hozzanak „fertőzést” – különböző szentségi vagy higiéniai értelemben vett szennyeződést – a nép közösségébe. Így az Úr védő és megszentelő jelenléte megnyilvánulhat az ő népe között.

Két-három kulcsreleváns téma

• Isten szent volt és megkövetelte a szolgálók tisztaságát, hogy a nép felé kirobbantott hatás a megszentelés legyen, ne pedig bűn vagy fertőzés.
• A papok példamutatása védelmet jelent a közösség számára. A megszentelés közösségi előny, nem csak egyéni kérdés.
• Isten maga a megszentelője; az ő szent neve és jelenléte adja meg a közösség identitását és hitelességét.