Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
Lukács 21:1 Lukács 21:2 Lukács 21:3 Lukács 21:4 Lukács 21:5 Lukács 21:6 Lukács 21:7 Lukács 21:8 Lukács 21:9 Lukács 21:10 Lukács 21:11 Lukács 21:12 Lukács 21:13 Lukács 21:14 Lukács 21:15 Lukács 21:16 Lukács 21:17 Lukács 21:18 Lukács 21:19 Lukács 21:20 Lukács 21:21 Lukács 21:22 Lukács 21:23 Lukács 21:24 Lukács 21:25 Lukács 21:26 Lukács 21:27 Lukács 21:28 Lukács 21:29 Lukács 21:30 Lukács 21:31 Lukács 21:32 Lukács 21:33 Lukács 21:34 Lukács 21:35 Lukács 21:36 Lukács 21:37 Lukács 21:38
Lukács 21:24 – A fegyvernyilak által elhulló, a pogányok közé hurcolt Jeruzsálem és a pogányok idejének teljessége (KAR fordítás)
Jézus ebben a szakaszban a jeruzsálemi corona és a város sorsát a történelmi-irodalmi idő végével kapcsolja össze: a várható pusztulás és a hódítók fogságba hurcolása jelez egy időt, amelyben Izráel tanúja és prófétai feladata megváltozik. Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míg betelik a pogányok ideje — nem feltétlenül visszafordíthatatlan büntetés, hanem a nép történelmi útjának átmenete, amely előtt a prófétai szolgálat új kereteket talál.
Literáris és történeti összefüggés
A szöveg a jeruzsálemi végzetszóló beszéd közegében hangzik el. A fegyveres győzelmek és a fogság kettős motívuma Istentől rendelt időszakot jelez: a pogányok ideje addig telik be, amíg Isten meg nem nyilatkoztatja a megváltás új módját. Erről a szövegről egyben beszél Jézus a templom ellenőrző beszédében és a végidők jeleiben, ami hangsúlyozza, hogy a testi elpusztulás mögött egy isteni szuverenitás áll.
Teológiai jelentőség
Jeruzsálem sorsa és a pogányok idejének teljessége rámutat az üdvtörténet sajátos vágányára: Isten közvetítő népének látszólagos meggyengülése ugyanakkor az evangélium nyitásának előkészítője a pogányok felé. A karizmatikus jelenetben a tanítványok és a zsidó értelmezés összeegyeztetése kerül előtérbe: a templom és Jeruzsálem látszólagos megvetése jelzi, hogy Isten végső célja nem az állapot megőrzése, hanem a hit szabad terjesztése a világ felé.
Kapcsolatok a Szentírásban
Az idézett szöveg elsődleges üzenete, hogy a történelmi események mögött Isten terve áll: a világ végső értelemben az Ő dicsőségét szolgálja, és a prófétai figyelmeztetések ezekkel az eseményekkel érnek el teljességre.
Gyakorlati kérdések a reflection-höz
Kivonatoló összegzés
Az 21:24 a Jeruzsálem sorsát és a pogányok idejének beteltét úgy mutatja be, hogy Isten történelmi szolgálatában a látszólagos vereség és a szétszóródás egy örök terv részét képezik. A prófétai beszéd arra emlékeztet, hogy a hit meghatározó kimenetele a világ minden táján megnyilvánul, és Jeruzsálem sorsa ehhez a nagy fordulathoz tartozik. A rabbinikus olvasat továbbra is megmutatja, hogy a zsidó nép megtérésének és a pogányok megnyerésének egyidejű kibontsása Isten végső üdvtervének központi eleme.