Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásChapter
Zsoltárok 1 Zsoltárok 2 Zsoltárok 3 Zsoltárok 4 Zsoltárok 5 Zsoltárok 6 Zsoltárok 7 Zsoltárok 8 Zsoltárok 9 Zsoltárok 10 Zsoltárok 11 Zsoltárok 12 Zsoltárok 13 Zsoltárok 14 Zsoltárok 15 Zsoltárok 16 Zsoltárok 17 Zsoltárok 18 Zsoltárok 19 Zsoltárok 20 Zsoltárok 21 Zsoltárok 22 Zsoltárok 23 Zsoltárok 24 Zsoltárok 25 Zsoltárok 26 Zsoltárok 27 Zsoltárok 28 Zsoltárok 29 Zsoltárok 30 Zsoltárok 31 Zsoltárok 32 Zsoltárok 33 Zsoltárok 34 Zsoltárok 35 Zsoltárok 36 Zsoltárok 37 Zsoltárok 38 Zsoltárok 39 Zsoltárok 40 Zsoltárok 41 Zsoltárok 42 Zsoltárok 43 Zsoltárok 44 Zsoltárok 45 Zsoltárok 46 Zsoltárok 47 Zsoltárok 48 Zsoltárok 49 Zsoltárok 50 Zsoltárok 51 Zsoltárok 52 Zsoltárok 53 Zsoltárok 54 Zsoltárok 55 Zsoltárok 56 Zsoltárok 57 Zsoltárok 58 Zsoltárok 59 Zsoltárok 60 Zsoltárok 61 Zsoltárok 62 Zsoltárok 63 Zsoltárok 64 Zsoltárok 65 Zsoltárok 66 Zsoltárok 67 Zsoltárok 68 Zsoltárok 69 Zsoltárok 70 Zsoltárok 71 Zsoltárok 72 Zsoltárok 73 Zsoltárok 74 Zsoltárok 75 Zsoltárok 76 Zsoltárok 77 Zsoltárok 78 Zsoltárok 79 Zsoltárok 80 Zsoltárok 81 Zsoltárok 82 Zsoltárok 83 Zsoltárok 84 Zsoltárok 85 Zsoltárok 86 Zsoltárok 87 Zsoltárok 88 Zsoltárok 89 Zsoltárok 90 Zsoltárok 91 Zsoltárok 92 Zsoltárok 93 Zsoltárok 94 Zsoltárok 95 Zsoltárok 96 Zsoltárok 97 Zsoltárok 98 Zsoltárok 99 Zsoltárok 100 Zsoltárok 101 Zsoltárok 102 Zsoltárok 103 Zsoltárok 104 Zsoltárok 105 Zsoltárok 106 Zsoltárok 107 Zsoltárok 108 Zsoltárok 109 Zsoltárok 110 Zsoltárok 111 Zsoltárok 112 Zsoltárok 113 Zsoltárok 114 Zsoltárok 115 Zsoltárok 116 Zsoltárok 117 Zsoltárok 118 Zsoltárok 119 Zsoltárok 120 Zsoltárok 121 Zsoltárok 122 Zsoltárok 123 Zsoltárok 124 Zsoltárok 125 Zsoltárok 126 Zsoltárok 127 Zsoltárok 128 Zsoltárok 129 Zsoltárok 130 Zsoltárok 131 Zsoltárok 132 Zsoltárok 133 Zsoltárok 134 Zsoltárok 135 Zsoltárok 136 Zsoltárok 137 Zsoltárok 138 Zsoltárok 139 Zsoltárok 140 Zsoltárok 141 Zsoltárok 142 Zsoltárok 143 Zsoltárok 144 Zsoltárok 145 Zsoltárok 146 Zsoltárok 147 Zsoltárok 148 Zsoltárok 149 Zsoltárok 150Verse
Zsoltárok 106:1 Zsoltárok 106:2 Zsoltárok 106:3 Zsoltárok 106:4 Zsoltárok 106:5 Zsoltárok 106:6 Zsoltárok 106:7 Zsoltárok 106:8 Zsoltárok 106:9 Zsoltárok 106:10 Zsoltárok 106:11 Zsoltárok 106:12 Zsoltárok 106:13 Zsoltárok 106:14 Zsoltárok 106:15 Zsoltárok 106:16 Zsoltárok 106:17 Zsoltárok 106:18 Zsoltárok 106:19 Zsoltárok 106:20 Zsoltárok 106:21 Zsoltárok 106:22 Zsoltárok 106:23 Zsoltárok 106:24 Zsoltárok 106:25 Zsoltárok 106:26 Zsoltárok 106:27 Zsoltárok 106:28 Zsoltárok 106:29 Zsoltárok 106:30 Zsoltárok 106:31 Zsoltárok 106:32 Zsoltárok 106:33 Zsoltárok 106:34 Zsoltárok 106:35 Zsoltárok 106:36 Zsoltárok 106:37 Zsoltárok 106:38 Zsoltárok 106:39 Zsoltárok 106:40 Zsoltárok 106:41 Zsoltárok 106:42 Zsoltárok 106:43 Zsoltárok 106:44 Zsoltárok 106:45 Zsoltárok 106:46 Zsoltárok 106:47 Zsoltárok 106:48
Fő értelmezési pont
Zsoltárok 106:15 a testi szükséglet és a lelki megnyugvás közötti ellentétet világítja meg: Isten adja meg, amit kívánnak, és ezt az ösztövérséget lecsillapítja, ami vallottan a vágyak felügyelet nélküliségére utal. A zsoltár e helyen a gondolatot jeleníti meg, hogy Isten népe nem maradhat a földhöz ragasztva a vágyaik által vezérelt módon; amikor megengedte, hogy kívánságaikat kielégítse, egyben az önuralom megtartását is szolgálta, hogy a szív ne legyen önmagára hagyva. A mechanizmus a kegyelem és az ítélet kettősségét mutatja: Isten kedves jósága, majd figyelmeztető korlátozás, hogy a vágyaktól visszafogott legyen az emberi lélek.
Irodalmi kontextus
A 106. zsoltár a kivonuló nép történetét összegzi: Izrael nagy kivonulásának eseményei közben Isten hűsége és népe hányszoros engedetlensége áll egymás mellett. A költemény első és utolsó fele dicséri az Úr kegyelmét, a középső részek pedig a szenvedés és a bűn felismerésének folyamatát írják le. Az igehely határozottan a szív belső irányításának fontosságát hangsúlyozza: Isten elhagyása vagy felszabadítása a vágyakon múlhat, de a kegyelem megnyilvánulásai akkor érkeznek, amikor az ember megnyitja szívét a mennyei kontroll előtt.
Teológiai jelentés
A vers a szellemi önuralom és Isten adománya közötti összefüggést tárja fel. Enyhítő kegyelem érkezik, amikor az emberek túllépnek a földi vágyak határain; ez a kegyelem azonban együtt jár azzal, hogy az ember észreveszi a vágyak veszélyeit és hajlandó a lélek erősítésére ítélet és bátorítás között. A zsoltár szerint Isten nem hagyja el választottait, még akkor sem, amikor saját vágyaik kontrollálatlanságában járnak; a “megadja, a mit kivántak” rész arra utal, hogy az Úr türelmesen és bölcsen szabja meg, mikor és hogyan történik a kielégítés, hogy visszavezesse a szívet a helyes út felé.
Keresztény kapcsolatok
Gyakorlati kérdések
Összefoglaló megállapítás
A vers arra emlékeztet, hogy Isten jóakaratú és irgalmas a kívánságokkal szemben is, de a kegyelem útja csak akkor nyert, ha a lélek engedelmessé válik. A megadott kielégítés nemcsak a testi vágyak elcsendesítését jelenti, hanem a szív újrahangolását Isten felé. A zsoltár e részlete tehát nem csupán büntetés vagy jutalom kérdése, hanem a Szentlélek által megújított lelkület kérdése is.
Korábbi szerzők idézetével kapcsolatos megjegyzés
A szöveg közvetített értelmezése a klasszikus kommentárok sajátosságaitól is támaszkodik: Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke által megfogalmazott összefüggéseket és megjegyzéseket integráltam a magyar olvasó számára, kiemelve, hogy Isten kegyelme és a vágyak rendje közötti finom egyensúly alakítja a hívő életét. Amennyiben idézhető rövid szakaszok lennének, az alábbiakban jelölve lennének: Matthew Henry rövid megállapításai és Adam Clarke kifejezett megfogalmazásai találhatók meg a fentiekben a szöveg kontextusában.