Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásChapter
Apostolok 1 Apostolok 2 Apostolok 3 Apostolok 4 Apostolok 5 Apostolok 6 Apostolok 7 Apostolok 8 Apostolok 9 Apostolok 10 Apostolok 11 Apostolok 12 Apostolok 13 Apostolok 14 Apostolok 15 Apostolok 16 Apostolok 17 Apostolok 18 Apostolok 19 Apostolok 20 Apostolok 21 Apostolok 22 Apostolok 23 Apostolok 24 Apostolok 25 Apostolok 26 Apostolok 27 Apostolok 28Verse
Apostolok 5:1 Apostolok 5:2 Apostolok 5:3 Apostolok 5:4 Apostolok 5:5 Apostolok 5:6 Apostolok 5:7 Apostolok 5:8 Apostolok 5:9 Apostolok 5:10 Apostolok 5:11 Apostolok 5:12 Apostolok 5:13 Apostolok 5:14 Apostolok 5:15 Apostolok 5:16 Apostolok 5:17 Apostolok 5:18 Apostolok 5:19 Apostolok 5:20 Apostolok 5:21 Apostolok 5:22 Apostolok 5:23 Apostolok 5:24 Apostolok 5:25 Apostolok 5:26 Apostolok 5:27 Apostolok 5:28 Apostolok 5:29 Apostolok 5:30 Apostolok 5:31 Apostolok 5:32 Apostolok 5:33 Apostolok 5:34 Apostolok 5:35 Apostolok 5:36 Apostolok 5:37 Apostolok 5:38 Apostolok 5:39 Apostolok 5:40 Apostolok 5:41 Apostolok 5:42
Apostolok cselekedetei 5:30 – A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust
Fő interpretatív pont: Jézus Krisztus feltámadása és az ő keresztre feszített halála utáni Isten tettrekész védelme megnyilatkozik abban, hogy Isten megváltó terve véghezvitte a megígért üdvösséget. A tanítványok őrizik és hirdetik, hogy Jézus az, akit a nép tagjai megöltetek, de Isten feltámasztotta, ezzel hitelesítve az ő küldetést és istenségét. Ez a vers a személyes hitélet és a közösségi tanúságtétel közti összefüggést hangsúlyozza: Isten ítélete és kegyelme egyaránt látható a feltámadásban, ami megerősíti az evangélium hirdetését és kivitelezését a gyülekezetben.
Közéleti és irodalmi kontextus
A történeki jelenetben az apostolok a főtanács elé kerülnek, mert az evangélium terjed. A szöveg rávilágít arra, hogy a tanítás nem a földi hatalomnak felel meg, hanem Isten akaratának: az Istenért kopogtató beszéd útján az emberek megérinthetők a kegyelem által. A vers visszhangzik az Emberfia megalapozottan – Jézus tanítása, halála és feltámadása összhangban áll Istennel.
Teológiai jelentőség
A feltámadás Istenség igazolása és a megváltói munkának megpecsételése. A zsidó vezetőknek okozott felháborodás mögött pontosan ez áll: Jézusban Isten hatalma és kegyelme jelent meg, amelyet az emberek többsége elutasított. A feltámadás a tanítványok számára a küldetés igazolása és a Lélek eljövetelére való felkészülés alapja is egyben.
Keresztény összefüggések (Cross-references)
A hivatkozott gondolatokra rámutatva a feltámadás nem csupán esemény, hanem Isten üdvtervének központi pontja, amely az evangélium terjesztését megindítja és a hitet megerősíti.
Gondolatindító kérdések
Következtetés
A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti fára függesztve megöltetek. Ezzel a kijelentéssel Isten megdorgálja az ellenállást, de egyben megnyitja az üdvösség útját: Jézus Krisztusban Isten dicsősége és irgalma találkozik az emberek életével. A gyülekezet ezért tanúskodik, hirdeti a feltámadást, és bízik a Szent Lélek működésében, hogy az emberek hitre jussanak.
Hivatkozott klasszikus kommentár-szerkezetek megemlítése: Matthew Henry (idézett gondolatokkal), Albert Barnes és Adam Clarke; a szöveg nem tartalmazza a teljes idézeteket, de a jellegzetes hangot és értelmezési motívumokat beépíti. Konkrét idézetek jelen esetben nem kerülnek közlésre; a kiemelt értelmezés az eredeti kommentárok ihletéséből származó általános értelmezési elemekre támaszkodik.