Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásEfézus 3:14 Az igevers magyarázata
Efézus 3:14 Az igevers jelentése és magyarázata
Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja elõtt,
Efézus 3:14 Bibliakommentár versről versre
*** Ez a kommentár klasszikus, közkincsnek minősülő forrásokból származó anyagokat tartalmaz. A tartalom egy része mesterséges intelligencia segítségével került feldolgozásra, összefoglalásra vagy fordításra. Minden magyarázatot érdemes összevetni a teljes bibliai szöveggel és annak szövegkörnyezetével. Ha hibát vagy javításra szoruló fordítást találsz, kérjük, jelezd nekünk.
Efézus 3:14 Kereszthivatkozások és kapcsolódó igeversek
Fedezd fel azokat az igeverseket, amelyek témájuk, tanításuk vagy szövegkörnyezetük alapján kapcsolódnak ehhez a szakaszhoz. A kereszthivatkozások segítenek összehasonlítani a Szentírás különböző részeit és jobban megérteni az adott vers üzenetét. Válassz egy képet a kapcsolódó igevers, annak magyarázata és a hozzá tartozó Bibliakommentár megtekintéséhez.
Zsoltárok 95:6 (KAR) »
Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!
Apostolok 21:5 (KAR) »
Mikor pedig eltöltöttük azokat a napokat, kimenvén, elutazánk; kikísérvén bennünket mindnyájan feleségestõl, gyermekestõl egészen a városon kívülre. És a tenger partján térdre esve imádkozánk.
Efézus 3:14 KAR szerint: Meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja elõtt
I. Irodalmi környezet
A levél harmadik fejezete Pál imádságával zárul, amelyben az egyház egységét és Isten megváltó hatalmát kéri. A 14–21. versek a Krisztusban elrejtett ismeret és az Atyához forduló közösség mélységét tárják fel. Pál nemcsak személyes áhított története, hanem közösségi példa: a hívőknek is tovább kell adniuk ezt a könyörgő, lemondó szív hangját.
II. Teológiai jelentőség
A meghajlás cselekedete egyszerre kifejezi alázatot, bizalmat és függőséget. Jézus Krisztusban Isten büszkeségtől mentes közvetítő hatalma nyílik meg: a hívők térdein kikéri Atyától a kegyelmet és megértik, hogy a remény és erő nem önmagukból fakad, hanem Krisztus által jön. A szöveg affinitást mutat a Fiú teljes önátadásával összhangban: az Atya előtt való leborulás a hívők közvetítő kapcsolata Krisztussal.
III. Szikraszálak a Szentírásban
- A Krisztus Jézusban való közösség epistemológiája: imádság az erő és a megértés adományozásáért (Ef 1–3).
- Térdelés mint istentiszteleti és közösségi forma a zsidó-keresztény hagyományban is megjelenik, amely szövetségi hűséget és Isten előtti nyitottságot követel.
IV. Hivatkozások és értelmező kapcsolatok
A fenti kapcsolatok hangsúlyozzák, hogy a belső imádság és külső alázat összekapcsolódik a hit csodálatos megnyilvánulásával: Isten Lelke adja meg a nyomorúságban is a remény és erőt.
V. Gondoztató kérdések a lelkületekhez
VI. Összegző gondolat
A "Ezokáért meghajtom térdeimet" kifejezés lényege: Isten Atyja előtt élő társalgás, amely a Krisztusban rejlő közösséget és erőt jelképezi. A hívők nem önállóan, hanem Krisztus által felfedezhetik az Atya felé vezető úton szükséges kegyelmet és bölcsességet. Ezzel a hozzáállással bontakozik ki a remény: a szeretet és hatalom a mennyei Atya felől érkezik, Krisztusban.
Kiemelt idézetek (röviden): - Matthew Henry: „Az imádság alázatosságot és Istenhez való közvetítést kér.”
Az áttekintéshez kapcsolódó rövid megállapítás: Barnes és Clarke hasonló hangsúlyt fektet a közvetítő imára és Jézus Krisztusban való közösségre, amely által a hívők a mennyei Atyához férhetnek hozzá.