1 Mózes 39:15 (KAR) – Veszély és megaláztatás közepette

A történet Szodóma utáni időkben játszódik, amikor József rabszolgaként Egyiptomba került. Jojnef felesége (Potifár felesége) gúnyos vádaskodása és rosszindulata középpontba állítja a sürgető kérdést: miként reagáljon Isten hívője a rágalomra, amikor a környezet az igazságos magatartást próbára teszi. A szóban forgó vers akkor hangzik el, amikor Józsefet gyanúsítják azzal, hogy szándékosan rá akarta venni, és ezt a vád hamisságával akarja bizonyítani: a nő szerint a ruháit ott hagyta nála, ő pedig elfutott, így a gyanú gyökeret vert benne.

Fő jelentés

Ez a vers a vádak és az önvédelmi kísérletek közötti kötéltáncról szól. József megmenekül a közvetlen kísérlettől, mégis egy újabb vád érinti: a feleség szerint az ő kezdetleges irányba tett lépése okaként szolgálhat a képmutató és rágalmazó beszédnek. A lényegi üzenet az, hogy Isten védelme és a lelki tisztaság rendkívül fontos, még akkor is, ha a környezetünk ezt nem érti vagy meg akarja torzítani.

Két-három kulcsfontosságú téma

• – József példája, mikor megáll és nem enged a testi kívánságoknak vagy a kísértésnek, hanem inkább a megfelelő erkölcsi döntést választja.
• – A történet hangsúlyozza, hogy a külső vád vagy a közösség véleménye ellenére Isten szemében a hűség és a járható út számít.
• – Bár a körülmények nyomása erős, József végül Isten segítségét tapasztalja meg, és a későbbi eseményekben (sorsfordulatokban) láthatóvá válik Isten tervének kimenetele.