Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásJób 2:10 Az igevers magyarázata
Jób 2:10 Az igevers jelentése és magyarázata
Õ pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentõl, a rosszat nem vennõk-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az õ ajkaival.
Jób 2:10 Bibliakommentár versről versre
*** Ez a kommentár klasszikus, közkincsnek minősülő forrásokból származó anyagokat tartalmaz. A tartalom egy része mesterséges intelligencia segítségével került feldolgozásra, összefoglalásra vagy fordításra. Minden magyarázatot érdemes összevetni a teljes bibliai szöveggel és annak szövegkörnyezetével. Ha hibát vagy javításra szoruló fordítást találsz, kérjük, jelezd nekünk.
Jób 2:10 Kereszthivatkozások és kapcsolódó igeversek
Fedezd fel azokat az igeverseket, amelyek témájuk, tanításuk vagy szövegkörnyezetük alapján kapcsolódnak ehhez a szakaszhoz. A kereszthivatkozások segítenek összehasonlítani a Szentírás különböző részeit és jobban megérteni az adott vers üzenetét. Válassz egy képet a kapcsolódó igevers, annak magyarázata és a hozzá tartozó Bibliakommentár megtekintéséhez.
Jakab 1:12 (KAR) »
Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az õt szeretõknek.
Jób 1:21 (KAR) »
És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhébõl, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!
Jób 2:10 – karoli fordítás értelmezése
Jób könyvének nehéz próbatétele közepén Jób feleségének nyilvánvaló felkiáltása a szenvedés értelmezésére indít minket. Ebben a részben Jób barátai szerint Isten büntetése a nyilvánvaló igazságtalanságokkal összefüggő szenvedéshez vezetett; Jób pedig kérdésekben bizonygatja ártatlanságát. A 2:10-ben Jób feleségének hangvételét idézik, aki azt sugallja: hogyan beszélhetsz te a jóról, ha a rossz már Istentől vettetik el? Jób válasza ezt követően azzal zárul, hogy bár Isten megengedi szenvedését, tetteiben sosem vétkezett ajkával.
Központi értelmezés
Az ige a szenvedés és a hívő beszédének feszültségét mutatja. Jób annak ellenére áll ki, hogy sorsa kísértetiesen végzetesnek tűnik, nem bánt meg, és nem vádolja Istent. A szöveg kettős kérdést vet fel: a jó elnyerése örömteli-e még, ha Isten elvett mindent? és vajon a szenvedés igazságot jelent-e Isten igazságában? Jób szava megőrizte isteni tisztaságát, miközben a nyomás alatt álló ember hangot ad fájdalmának és kétségbeesésének, mégis visszautasítja a kárhoztatást.
Fő témák
Kapcsolódó igei vonalak
- Jób 1–2: A próba kezdete és a kár, amelyet Isten ad neki, illetve a sátán által előidézett megpróbáltatások. - Jób 13:15: Jób vallásos bizodalma és kifejezése, hogy Istenhez fordul atyafiságban, még ha a megoldás rejtve is marad. - Róma 8:28: Isten rendező szeretete a szenvedés közepette is, amely végül jóra fordítja azokat, akik miben hisznek.
Praktikus gondolat
Az emberségünk mélyen érinti a szenvedés láttán kiváltott kérdéseket. A szöveg emlékeztet, hogy még a hitben megszólaló hangok között is előfordulhat, hogy nem értjük teljesen Isten szuverenitását. A hívő keresztyénség célja az, hogy a fájdalom közepette is akihez tartozunk, az Isten legyen: hűségünk és bizalmunk megmaradjon, nem pedig a végső válasz nélküli felvetések elismerése.
Lágyan összegző gondolat
Jób 2:10 a szenvedés és a hit kölcsönhatását mutatja. A barátok egyszerű értelmezése helyett Jób hiteles mondata az, hogy Isten hatalmas és szent, s bár szenvedése megkérdőjelezheti látszólagos igazságait, ő nem vétkezik ajkaival. A versek ebben a kontextusban arra intenek, hogy a nyomás idején is keressük a hittel teli tartást: Istenről gondolkodni nem egyenlő a szenvedés okozásának jóváhagyásával, és a hit nem veszti el fényét, még ha a megértés ideig nem is ér célba.
Jegyzetek a szöveghez
Szövegértelmezésre támaszkodó megközelítésben a Bibliai közvetítő hagyományok (Matthew Henry, Albert Barnes, Adam Clarke) megjegyzései a szenvedésben rejlő igazságkeresésre irányítják a figyelmet. Rövid, alkalmazható megállapításként: a hívő nem hagyja el Istenhez fűződő bizalmát, még ha megfejthetetlennek tűnnek is a körülmények.