Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
János 17:1 János 17:2 János 17:3 János 17:4 János 17:5 János 17:6 János 17:7 János 17:8 János 17:9 János 17:10 János 17:11 János 17:12 János 17:13 János 17:14 János 17:15 János 17:16 János 17:17 János 17:18 János 17:19 János 17:20 János 17:21 János 17:22 János 17:23 János 17:24 János 17:25 János 17:26
János 17:5 - Atyám, dicsőíts meg engem a te dicsőségeddel
Jézus imájában vázolja fel visszatérésének a végső célját: a mennyei dicsőség megjelentetése és megörökítése a Fiúban, amely a Szentháromság közösségében öröklődő egység megnyilvánulása. A „dicsőséggel” való visszahelyezés nem csupán személyes elismerés, hanem a megváltás teljességének gyümölcse: Isten dicsőségének láthatóvá tétele az ember számára a Krisztusban megtestesült Szentlélek által.
A Zsidókhoz írt levél stílusát idéző János 17-ben Jézus az Atyához fordul, miközben a keresztre vonatkozó sorsdöntő terveket készíti elő. A 5. versben a Fiú kéri: azzal a dicsőséggel “bírtam te nálad a világ létele előtt” – ez a kijelentés kiemeli, hogy Jézus lényegi egzisztenciája közösség a Atyával, és a tevékenysége a világ teremtésének ősi, örök forrásából ered.
A keresztény olvasó számára ez a mondat összekapcsolódik Jézus földi szolgálatának zárófelvonásával és a Feltámadás előtti visszaemlékezéssel. Jézus dicsőségigénylése megerősíti, hogy a megmentés lényege a Istenhez való visszatérés és a menny—föld közötti közvetítés megvalósulása ebben a személyben. A dicsősség visszaadása előrevetíti a Krisztus hirdette megváltás teljességét a Fiú által, a Szentlélek által megvalósuló közösség formájában.
– Atyával való közösség örök dimenziója: Jézus megerősíti, hogy a dicsőség eredetije Isten maga, és az Ő ajándéka Jézus szolgálatának teljességét adja vissza.
– A megváltás célja: nem csupán halál és feltámadás, hanem láthatóvá tétel Isten dicsősége az ember számára.
– Krisztus földi küldetése és isteni identitása összekapcsolódik: a világ léte előtti dicsőség megmutatja az örökkévaló egyetértést az Atyával.
– Kolossé 1:15-19 és Filippeiekhez írt levél 2:6-11: Krisztus dicsőségének megjelenítése és alázatosságának mintaképe.
– János 1:14 és 17:22: a dicsőség megtestesülése és a kegyelem teljessége a Filózófiában.
– Zsoltárok 2:7–8 és 110:1: az Atya beszéde és Krisztus uralma a dicsőségben való helyreállításban.
VI. Rövid összegzés
Jézus imája e versben nemcsak a saját becsületét kéri, hanem azt a misztikus célmezőt is meghúzza, amelyben a Fiú visszatér a mennyei dicsőséghez és a világ üdvössége megvalósul benne. A dicsőség viszszakerülése az Atya jelenlétébe az örök egység és a megváltás teljességének koronája. Ezt erősíti az írástudók által felhozott közösségi teológia, amelyben Jézus a világ teremtésének és fenntartásának forrásaként jelenik meg.
Cross-references: János 1:14; Kolossé 1:15-19; Filippibeliek 2:6-11. Rövid magyarázat: Jézus dicsőségének visszatérése az Atyához összeköti az istentiszteletet a megváltással; a Szentlélek által élő hitben ez a dicsőség láthatóvá válik a hívő számára is.