Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
János 17:1 János 17:2 János 17:3 János 17:4 János 17:5 János 17:6 János 17:7 János 17:8 János 17:9 János 17:10 János 17:11 János 17:12 János 17:13 János 17:14 János 17:15 János 17:16 János 17:17 János 17:18 János 17:19 János 17:20 János 17:21 János 17:22 János 17:23 János 17:24 János 17:25 János 17:26



János 17:6 (KAR) – Megjelentettem a te nevedet az embereknek
Fő interpretív pont: Jézus kijelenti az Atya nevének megismerését és az Atya akaratának követését a tanítványokban, amint Isten kiválasztotta őket a világból, hogy a hitnek és szolgálatnak legyenek tanúi. Ebben a versben a kinyilatkoztatott fogadalmasság és a jutalék összeér: a tanítványok az Atya nevével és beszédével élnek, mert azokat az Atya adta Jézusnak, ők pedig megőrizték az Ő tanítását.
I. Irodalmi kontextus
János 17:6 részletezi Jézus imájának egyik kibontakozását, amelyben a tanítványokat kiemeli a világból mint az Atya ajándékát és felelősségük tárgyát. A vers a 17. fejezetben a megváltó közösségért és a hit továbbadásáért felelősséget hangsúlyozza. A „nevedet” és „beszédedet” kifejezések együtt járnak: Isten személyes kapcsolata és az Ő kinyilatkoztatása egyaránt a tanítványokra száll.
II. TEológiai jelentőség
A vers erősen személyes és közösségi dimenziót ad: Isten kiválasztottait Jézusban adta a világnak, és ők ezt a küldetést a tanítványságig hordozzák. A „téid valának, és nékem adtad azokat” kifejezés Isten szuverenitását és egységét hangsúlyozza a Hit Napon belül: mégis az emberi prédikáció és tanítás eszközével élnek. A „beszéd” megőrzése a tényleges tanítás folyamatos továbbadását jelenti, amely a közösség identitását és hitét erősíti.
III. Szinoptikus kapcsolatok – kereszthivatkozások
–A példázati összefüggéseknél (pl. János 10:27–28) a „hallgatnak” és a „megőrzik” dinamikája jelenik meg: a tanítványok követik Jézust, és (a szellemi hallás és engedelmesség által) megtartják az Atya beszédét.
IV. Gondolkodnivalók – kérdések a reflexióhoz
V. Rövid összegzés
Jézus aforizmusa a tanítványokra hárítja Isten nevének és beszédének megismerését és megőrzését. Az Atya által adományozott hivatal és felelősség közös nevezője a hit Kitartásának; a tanítványok a nevet és a tanítást a közösségben őrzik, továbbadják, és általuk a világ megismeri az Urat.
Kereszthivatkozások rövid magyarázattal
János 10:27–28 – A tanítványok hallgatnak Jézusra és örök életet kapnak; összhangban van azzal, hogy megőrzik az Ő beszédét. Krisztus követése által a közösség Istennel való egységre épül.
János 14:23 – Jézus ígérete az Atyával való közösség határozott megnyilvánulásáról; összefügg a „neved” megismerésével és a tanítványi engedelmességgel.
Megjegyzés a forrásokról: A hagyományos, public domain értelmezések közé tartoznak a Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke szövegei; ezek tömören formálják a keresztyén olvasó számára a szöveg teológiai kiemeléseit, például Isten kiválasztó és tanítói szerepét. Az idézetek tőkékkel jelölt rövid tömörítései a közös tartalmi elemeket erősítik.