János 7:21 – Egy dolgot cselekvém, és mindnyájan csodáljátok

A történet a jeruzsálemi ünnep idején játszódik, amikor Jézus nyíltan beszél a néphez és tanítványaihoz. Ezen a helyen Jézus egy csodáról beszél, de maga is részben a testvéri megvetés közepette ad választ azokra a vádakra, amelyek szerint származása és szava megosztó. A versek közti összefüggésben Jézus egy mozzanatot emel ki: egy cselekedet, amely egyértelműen Istentől származik, és ennek a cselekvésnek a nyomán mindnyájan megismerhetik az Ő küldetését és hatalmát.

Központi üzenet

A versben Jézus nyíltan nyilatkozik arról, hogy egyetlen cselekvésre fog alapozni minden bizonyítékot arra, ki ő valójában: Isten küldötte, a Megváltó. A tény, hogy ez az egyik cselekmény elegendő a tanítványok és az ellenzők részéről egyaránt a csodálatra, rámutat arra, hogy az isteni igazolás nem csak szavakkal, hanem tettekkel is érkező bizonyság. Jézus e mondatával a bizonyságtétel egyértelműségét és (egyúttal) a végső ítélet felé mutató kinyilatkoztatást is hangsúlyozza: a cselekvésnek nincs szüksége több magyarázatra, csak megfigyelik, és az emberek eldöntik a tekintetben, hogy Istentől való-e.

Két-három kulcsfontosságú téma

• Jézus egy konkrét, látható tettet hoz fel példaként, amely egyértelműen igazolja hivatását. A tettek tanúskodnak, hangzanak, és mindenki számára érthető módon mutatják az Ő küldetését.
• A cselekvés felkeltése megosztó reakciókat vált ki: a hit elmélyülhet vagy megtorpan, attól függően, hogyan értelmezik a megnyilvánulást. A cselekvés gyakorlati bizonyosságot adhat azoknak, akik nyitott szívvel követik Jézust.
• A csoda nem öncélú, hanem célja Isten dicsőségének és az emberiség megváltásának felkészítése. A cselekvés által megnyilvánul az Atya akaratának valóságossága.