Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
János 7:1 János 7:2 János 7:3 János 7:4 János 7:5 János 7:6 János 7:7 János 7:8 János 7:9 János 7:10 János 7:11 János 7:12 János 7:13 János 7:14 János 7:15 János 7:16 János 7:17 János 7:18 János 7:19 János 7:20 János 7:21 János 7:22 János 7:23 János 7:24 János 7:25 János 7:26 János 7:27 János 7:28 János 7:29 János 7:30 János 7:31 János 7:32 János 7:33 János 7:34 János 7:35 János 7:36 János 7:37 János 7:38 János 7:39 János 7:40 János 7:41 János 7:42 János 7:43 János 7:44 János 7:45 János 7:46 János 7:47 János 7:48 János 7:49 János 7:50 János 7:51 János 7:52 János 7:53



János 7:35 – A zsidók körében felvetődő kérdés
A János szerzője ezzel a passzus-sorral a zsidók szemléletének megosztottságát mutatja be Jézus nyilvános tevékenységének korai szakaszában. A farizeusok és a nép egy része ugyanis azt találgatja, hová mehet majd Jézus: „Hová akar ez menni, hogy mi majd nem találjuk meg őt? Vajjon a görögök közé szóródottakhoz akar-é menni, és a görögöket tanítani?” ( KAR fordítás).
A szöveg jelentése és kinyilatkoztatott igazság
Jézus útja – a nép és a vallási vezetők szemével nézve – úgy tűnik, hogy kilép a nemzetközi kontextusból; a zsidók úgy értelmezik: ha Jézus a görögök között fog szolgálni, az csak a nemzetközi, nem zsidó közönség felé irányuló, preferred program lehet. A mondat azonban meghaladja a földi logikát: Isten üdvtörténete nem a nemzetek szalagjain múlik, hanem Isten döntése és Jézus missziójának időzítése alapján folyik. A szöveg ezt árnyalja: Jézus látásában a keresztyénség üdvének hirdetése szélesebb körű, mint a zsidó nemzetközpontú elképzelése.
Fontos szavak és képek értelmezése
Kapcsolódó igeszövegek és rövid magyarázat
– János 12:20–26: A görögök felkeresése és Jézus Krisztus kijelentésének környezetében a világ összekapcsolódása a szenvedés és a dicsőség útjával. Ez megerősíti, hogy Isten üdvözítő tervében a nemzetek felé nyitottság központi szerepet játszik.
– Róma 1:16: „Az evangélium Isten hatalma azokhoz, akik hisznek.” Ez a gondolat összefogja a görögök és zsidók közötti ellentétet: Isten üdve mindenkié, aki hisz.
– ApCsel 10:34–35: Péter látomásával a kinyilatkoztatás megnyitja a nemzetek felé vezető ajtót. Ez későbbi eseményekben válik teljesen nyilvánvalóvá a közös judaizmus és pogány világ összekapcsolódásában.
Mit tanulhatunk ma belőle?
- Isten üdvözítő szándéka minden nemzetre kiterjed. A keresztyénség nemzetszülethez kötődő kizárólagossága helyett nyitott az összes ember felé.
- A hit élő látásmódot és szolgálatot követel: a tanítás nem csupán elméleti ismeret, hanem Isten dicsőségére vezető életmód, amely minden népnek adhat reménységet.
- A közösségben sokfélség létezik: a különböző nemzetek és kultúrák közötti megértés elősegíti az evangélium terjedését, ha a kegyelem középpontban marad.
Rövid összegzés
A zsidók aggodalma azzal kapcsolatos, ki jut el és kit tanít Jézus; Jézus azonban nem korlátozza üdvösségét zsidó vagy görög identitások szerint. A közvetlen üzenet az, hogy Isten munkája nyitott minden nemzet felé, és a tanítás az emberek szívéhez szóló, életszerű útmutatást hordoz.
Kiemelt idézetek a közvetítő atyáinktól:
Adam Clarke: „Jézus maga úgy gondolta és beszélt megnyitott üdvözítésről mindazok számára, akik hisznek.”
Matthew Henry, idézhető megállapítás: „A názáreti Krisztus üdvözítő munkája nem korlátozódik egyetlen nemzetre; Isten terve minden nemzetet magába foglal.”
Albert Barnes: „A görögök felől adott találgatás a nyitott ajtóképpen értelmezhető, amely jelzi, hogy a názáretiek hozzák el a világ üdvösségét a nemzetek felé.”