Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásVerse
János 7:1 János 7:2 János 7:3 János 7:4 János 7:5 János 7:6 János 7:7 János 7:8 János 7:9 János 7:10 János 7:11 János 7:12 János 7:13 János 7:14 János 7:15 János 7:16 János 7:17 János 7:18 János 7:19 János 7:20 János 7:21 János 7:22 János 7:23 János 7:24 János 7:25 János 7:26 János 7:27 János 7:28 János 7:29 János 7:30 János 7:31 János 7:32 János 7:33 János 7:34 János 7:35 János 7:36 János 7:37 János 7:38 János 7:39 János 7:40 János 7:41 János 7:42 János 7:43 János 7:44 János 7:45 János 7:46 János 7:47 János 7:48 János 7:49 János 7:50 János 7:51 János 7:52 János 7:53

János 7:25 (KAR) értelmezés – "Mondának azért némelyek a jeruzsálemiek közül: Nem ez-é az, a kit meg akarnak ölni?"
A vers a jeruzsálemi tömeg közelségében felvetett kétség és a megismerés átmenetét tárja fel: Jézust személyesen látva egyesek máris felteszik a kérdést, vajon tényleg ez-e az, akit meg akarnak ölni. A hetedik fejezet eseményei között ez a mondat érzékelteti, hogy Jézus környezetében többféle értelmezés és motiváció húzódik meg: hit vagy ellenséges szándék keveredik, és a megértés még a nyilvános beszéd közben is osztott marad.
Litterális kontextus
A fejezet középpontjában Jézus nyilvános közösségi beszéde áll a templomban, amelyet különböző csoportok – farizeusok, írástudók, tömeg – különböző módon fogadnak. Ebben a mondatban azok, akik ismerik a történelmi Jeruzsálem hangulatát, ráeszmélhetnek arra, hogy Jézus személye milyen mélyen megosztja azokat, akik már döntöttek ellene vagy mellette. A kérdés nemcsak az azonosításról szól, hanem arról is, hogy mennyire várták, hogy eljöjjön messiási kívülről érkező jel, vagy hogy rögtön felismerjék: ez-e az, akit meg akarnak ölni?
Teológiai jelentőség
A mondat a megismerés küzdelmét mutatja be: a Jézus felé vezető út nem automatikus hittel jár. A hallgatók gyakran látnak egy személyt, de mégis hallgatják ki belső ellenérzésüket vagy félelmüket. Itt is megfigyelhető, hogy Jézus nem egyszerűen a felszínt értelmezi, hanem a szívek mozgató motorjára mutat rá: félelem a hatalomtól, a vallási rendszerhez kötődő elvárások ütközése. Az üzenet lényege: a megváltás jelenlétének felismerése nem helyettesíthető emberi előítéletek alapján.
Keresztény kapcsolatok a Szentírásban
Megállapítás: a kortársak részéről felvetett „nem-e ez ő?” kérdés is jelzi, hogy Jézus üzenete megosztja a hallgatókat: van, aki azonnal felismeri benne az isteni jelenlétet, és van, aki a fenyegetést látja benne.
Gondolkodtató kérdések
Következtetés
Ez a verset a Jézus személyének megítéléséről szóló korai lépésként értelmezhetjük: nem mindenki fogadja el egyszerre az igazságot. A nyilvános beszéd közben is létrejönnek a megértés és a dermedtség kettősségei. A hit felé vezető út gyakran két lépés: felismerés és elfogadás.
Matthew Henry nyomán a szívbeni nyitottság és a vallási önképpel szembeni szkepticizmus fontos tényező a fény és árnyékben. Albert Barnes rámutat a jelenlét és a fenyegetés számára: a hit nem csupán információ, hanem megváltozott élet. Adam Clarke hangsúlyozza, hogy Jézus környezete gyakran értelmezte rosszul szavaiban rejlő igazságot, és ez a tévedés a hit útjában álló akadály volt. Ezek közül idézett kifejezések: "a szív megnyitása nélkül nincs világosság" és "az üzenet ellenségre talál kiértékelést, ha a hallgató akarata nem kész arra, hogy higgyen."