Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásJózsué 11:6 Az igevers magyarázata
Józsué 11:6 Az igevers jelentése és magyarázata
Ekkor monda az Úr Józsuénak: Ne félj tõlök, mert holnap ilyenkorra mindnyájokat átdöfötten vetem az Izráel elé; lovaikat bénítsd meg, szekereiket pedig égesd meg tûzzel.
Józsué 11:6 Bibliakommentár versről versre
*** Ez a kommentár klasszikus, közkincsnek minősülő forrásokból származó anyagokat tartalmaz. A tartalom egy része mesterséges intelligencia segítségével került feldolgozásra, összefoglalásra vagy fordításra. Minden magyarázatot érdemes összevetni a teljes bibliai szöveggel és annak szövegkörnyezetével. Ha hibát vagy javításra szoruló fordítást találsz, kérjük, jelezd nekünk.
Józsué 11:6 Kereszthivatkozások és kapcsolódó igeversek
Fedezd fel azokat az igeverseket, amelyek témájuk, tanításuk vagy szövegkörnyezetük alapján kapcsolódnak ehhez a szakaszhoz. A kereszthivatkozások segítenek összehasonlítani a Szentírás különböző részeit és jobban megérteni az adott vers üzenetét. Válassz egy képet a kapcsolódó igevers, annak magyarázata és a hozzá tartozó Bibliakommentár megtekintéséhez.

2 Sámuel 8:4 (KAR) »
És foglyul ejtett Dávid közülök ezer és hétszáz lovagot, és húszezer gyalog embert; és inaikat elvagdaltatá Dávid minden szekeres [lovak]nak és [csak] száz szekérbe [valót] hagyott meg közülök.

Józsué 10:8 (KAR) »
Monda pedig az Úr Józsuénak: Ne félj tõlök, mert kezedbe adtam õket; senki sem áll meg közülök elõtted.

Józsué 11:9 (KAR) »
És úgy cselekedék velök Józsué, a mint megmondotta vala néki az Úr: az õ lovaikat megbénítá, szekereiket pedig tûzzel égeté el.
Józsué 11:6 (KAR) – Kommentár rövid összefoglalása
Kontekstusban ez a szakasz Izráel történelmi hadjáratának folytatása: Józsué a dévai és északi hadseregek ellen folytatott hadműveletek során Isten ígéretét hallja, hogy kiönti Isten hatalmát az ellenségre. A 11. fejezet a kanánita királyságok földes urainak győzelmét írja le, amikor Isten egészen nyilvánosan közreműködik az Úrral kiválasztott nép oldalán. A mindennapi félelem és emberi erőfölény felett áll a mennyei terv: Isten megadja a győzelmet, és megparancsolja, hogy szilárd hittel, engedelmességgel kövessék az utat.
Fő üzenet
Az ige hangsúlya: Isten szándéka, hogy Izráel győzelmet nyer a nagy szövetségesek felett. A parancs egyszerre cselekvő és intő: ne féljetek, mert Isten magával viszi a harcot, és a szekerek tüzével elpusztítja a lázadó népeket. Ebben a mozzanatban a szövetségi hűség és a mitikus-hatalmas ellenségek legyőzése összefonódik: a hitviszony és az isteni fellépés közti kapcsolat láthatóvá válik.
Két-három kulcsfontosságú téma
Kapcsolódó igehelyek
Mindenség feletti hatalom és Isten győzelmének motívuma található más helyeken is: Például a túláradó hit és Isten ígéreteinek megerősítése a bizonytalan helyzetekben (példázatok közé tartozik, hogy Isten kimozdítja a bennünk lakó félelmet). Ezen kapcsolatok hangsúlyozzák, hogy Isten nem csak hadviselőtárs, hanem az ígéret segítője és erőforrása is.
Gyakorlati elmélkedés
Hívőként megkérdezhetjük: hogyan reagálunk, amikor Isten újabb kijelentést ad számunkra? A válasz a hit és engedelmesség gyakorlása a hétköznapi döntésekben. Isten ígéretének felismerése és a félelem legyőzése mind a személyes, mind a közösségi hittársatokban megkívánja, hogy kövessük az utat, még ha az különös vagyszokat is követel. A győzelem nem emberi stratégiáról szól, hanem Isten hűségének megnyilvánulásáról.
Gyakorlati felvetések röviden
Záró összegzés
Józsué 11:6 a teljes bizodalom és az istentiszteleti engedelmesség összefonódását mutatja: Isten ígéreteivel és hatalmával szemben a félelem elenyészik, és a közösség harci készséggel lép elő. A győzelem nem saját erőnk eredménye, hanem az Úr segítségének és a hívők készségességének kifejeződése.
Hivatkozott hangvételű idézetek (Matthew Henry, Albert Barnes, Adam Clarke):
Áttekintés-szintű megjegyzés: Henry, Barnes és Clarke hangsúlyozzák, hogy az isteni beavatkozás a hit és engedelmesség jutalmazása, és a félelem erejének megtörése. Kifejezetten idézhető megállapításaik a következő: Henry az Úr közbenjárását és hűségét emeli ki; Barnes a katona-követelő és az isteni iránti bizalmat, Clarke pedig a mennybéli erő és az emberi gyarlóság közti összhangot.