Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásBírák 10:9 Az igevers magyarázata
Bírák 10:9 Az igevers jelentése és magyarázata
És átkeltek az Ammon fiai a Jordánon, hogy hadakozzanak Júda és Benjámin ellen és az Efraim háza ellen, és felette igen szorongattaték az Izráel.
Bírák 10:9 Bibliakommentár versről versre
*** Ez a kommentár klasszikus, közkincsnek minősülő forrásokból származó anyagokat tartalmaz. A tartalom egy része mesterséges intelligencia segítségével került feldolgozásra, összefoglalásra vagy fordításra. Minden magyarázatot érdemes összevetni a teljes bibliai szöveggel és annak szövegkörnyezetével. Ha hibát vagy javításra szoruló fordítást találsz, kérjük, jelezd nekünk.
Bírák 10:9 Kereszthivatkozások és kapcsolódó igeversek
Fedezd fel azokat az igeverseket, amelyek témájuk, tanításuk vagy szövegkörnyezetük alapján kapcsolódnak ehhez a szakaszhoz. A kereszthivatkozások segítenek összehasonlítani a Szentírás különböző részeit és jobban megérteni az adott vers üzenetét. Válassz egy képet a kapcsolódó igevers, annak magyarázata és a hozzá tartozó Bibliakommentár megtekintéséhez.

5 Mózes 28:65 (KAR) »
De e nemzetek között sem pihensz meg, és nem lesz a te talpadnak nyugodalma; mert rettegõ szívet, epedõ szemeket és sóvárgó lelket ád ott néked az Úr.

Bírák 6:3 (KAR) »
Mert ha vetett Izráel, [mindjárt ott] termettek a Midiániták, az Amálekiták és a Napkeletnek fiai, és rájok törtek.

Bírák 3:12 (KAR) »
De az Izráel fiai ismét gonoszul cselekedének az Úr szemei elõtt, és megerõsítette az Úr Eglont, Moáb királyát Izráel ellen, azért, mert gonoszul cselekedtek az Úrnak szemei elõtt.
Fő interpretációs pont
Bírák 10:9 a katasztrofális helyzetet mutatja, amikor az Ammon fiai Jordánon át támadnak Izráel ellen, és összpontosítják a szorongatást Júda, Benjámin és Ephraim törzsére. A vers az együttműködés hiányának és a szövetségi hűség megrendülésének képét adja: amikor az Izráel népe belső megosztottságtól és hitetlenségtől gyengül, a külső ellenség egyesíti erejét, és Izráel szívében félelem és bizonytalanság uralkodik. A szabadítás csak Istennel való közösség visszaszerzésével jöhet el, nem pedig emberi haditaktikával.
Literáris kontextus
A könyv előzményei között találjuk a Bírák 9–12 fejezetek történetét, ahol Izráel nemzetségei belső megosztottságban és hatalmi harcok között vergődnek. A 10. fejezet a bűn következményeit és a bűnbocsánat keresésének sürgető szükségességét hangsúlyozza. A vers konkrétan az Ammoniak hadra fogását és a Jordánon való átkelést írja le, amely jelképezi a külső fenyegetés közvetlen veszélyét, míg a belső csorbulás a funkcionális egység hiányát mutatja. A szembenállás tehát egyszerre külső aggresszió és belső meggyengülés eredménye.
Teológiai jelentőség
Az ige rámutat, hogy Isten népe nem hagyatkozhat önerejére: a külső fenyegetés csak olyan módon válik igazán súlyossá, ha belső hitétől és közösségi összetartásától megfosztatik. A hívőknek vissza kell találniuk Isten törvényéhez és szövetségéhez; csak az isteni irgalom és vezérlés adhat szilárdságot a viszontagságok közepette. A történet hangsúlyozza a bűnbánat és engedelmesség szükségességét, hogy Isten közbeavatkozása újra megdöntse a támadó erőket.
Hivatkozások és összekapcsolások
Magyarázatuk szerint a közösség egységét és Istenbe vetett bizalmát kell megújítani, hogy a külső veszély ellen hatékonyan védekezzenek.
Kérdések elmélyülésre
Összefoglaló
Ez a vers nem csupán egy katonai fordulatról beszél, hanem arról, hogy Izráel akkor volt igazán veszélyben, amikor isteni vezetés nélkül, belső megosztottságba kerül. A megoldás nem a külső fegyvereken múlik, hanem a szövetség helyreállításában és a Isten felé fordulásban. A történet int bennünket: erőnk a közösségben és az Úr hűségében van.
Hivatkozott idézetek
A szerzők közvetlen idézeteit ebben a kiadásban nem idézzük teljes terjedelemben; egyes korábbi kommentárokból (Matthew Henry, Albert Barnes, Adam Clarke) származó hasonló megállapításokat alkalmazunk a közös értelmezéshez. Szükség szerint a klasszikus értelmezések megjegyzései tükröződnek a fentiekben.