Old Testament
1 Mózes 2 Mózes 3 Mózes 4 Mózes 5 Mózes Józsué Bírák Ruth 1 Sámuel 2 Sámuel 1 Királyok 2 Királyok 1 Krónika 2 Krónika Ezsdrás Nehémiás Eszter Jób Zsoltárok Példabeszédek Prédikátor Énekek Éneke Ézsaiás Jeremiás Jeremiás siralmai Ezékiel Dániel Hóseás Jóel Ámos Abdiás Jónás Mikeás Náhum Habakuk Sofóniás Aggeus Zakariás MalakiásMárk 2:20 Az igevers magyarázata
Márk 2:20 Az igevers jelentése és magyarázata
De jõnek majd napok, a mikor elvétetik tõlük a võlegény, és akkor bõjtölni fognak azokon a napokon.
Márk 2:20 Bibliakommentár versről versre
*** Ez a kommentár klasszikus, közkincsnek minősülő forrásokból származó anyagokat tartalmaz. A tartalom egy része mesterséges intelligencia segítségével került feldolgozásra, összefoglalásra vagy fordításra. Minden magyarázatot érdemes összevetni a teljes bibliai szöveggel és annak szövegkörnyezetével. Ha hibát vagy javításra szoruló fordítást találsz, kérjük, jelezd nekünk.
Márk 2:20 Kereszthivatkozások és kapcsolódó igeversek
Fedezd fel azokat az igeverseket, amelyek témájuk, tanításuk vagy szövegkörnyezetük alapján kapcsolódnak ehhez a szakaszhoz. A kereszthivatkozások segítenek összehasonlítani a Szentírás különböző részeit és jobban megérteni az adott vers üzenetét. Válassz egy képet a kapcsolódó igevers, annak magyarázata és a hozzá tartozó Bibliakommentár megtekintéséhez.
Lukács 17:22 (KAR) »
Monda pedig a tanítványoknak: Eljõ az idõ, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.
Zsoltárok 45:11 (KAR) »
Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.
Énekek Éneke 3:11 (KAR) »
Jõjjetek ki, és nézzétek, Sionnak leányai, Salamon királyt a koronában, melylyel megkoronázta õt az anyja, az õ eljegyzésének napjára, és az õ szíve vígasságának napjára!
Márk 2:20 (KAR) – Elvétetik a võlegény
Azonnali környezet: Jézus szavait és tetteit követő események közepette a názáreti Galileából érkezett hívők szembesülnek az ellenállással és a megértés hiányával. A mondat a veszélyben levő közösségről szól: a középpontban a «võlegény» – a meghívás és öröm idejét jelenti, amelyet időlegesen elnyom a kívánatos események késleltetése vagy az ellenzők ellenségeskedése. A vers közepe felől világos: a hozzászólás a kivárás és a böjt kettős idején ad iránymutatást.
Mit mond a szöveg Istenről, hitről
A szöveg azt mutatja, hogy az Isten országa örömmel és közösségi kapcsolatban bontakozik ki. Jézus a hozzávaló öröm állapotát vagyoni metaforaként értelmezi: a võlegény jelenlétében a baráti étkezés a legmegfelelőbb idő; amikor pedig elvétetik a võlegény, a böjt a helyes magatartás és áhítat kifejezése. Ebben megjelenik a hit dinamikája: a közösség akkor forr fel Krisztus jelenlétében, amikor a közösség felkészül a megpróbáltatások idejére. Isten kegyelme és szentsége egyidejűleg áll előttünk: a böjt a hit és imádság támogatása, a vigadalom pedig a hitben való öröm megélése a jelenben.
Fontos szavak és képek értelmezése
Kapcsolódó bibliai összekötések
– 2 Korinthus 5:19–20: A Krisztusban való megbékélésre való hívás és az új élet öröme összhangban áll a közösségi ünnepléssel, ugyanakkor a böjt hangsúlya is megjelenhet. Hivatkozás célja: a közösség felelőssége a Krisztushoz vezető útban.
– Máté 9:15: Jézus szava a vendégség és a böjt viszonyáról; időnként a jelenlét a meghatározó, máskor a későbbi böjt a megszentelődés jele. Hivatkozás célja: a viszonyulás dinamikája a Krisztus-követésben.
– Luca 5:35: A harang a jelen és a jövő közt; a tanítványok a võlegény idején örömmel esznek és isznak, majd a próba idején böjtölnek.
Napjainkban való alkalmazás
A mai olvasó számára az üzenet azt mondja: az Isten Országának valóságos jelenlétében öröm és szolgálat virágzik együtt. Ha Krisztus kerül elhagyásra vagy támadás ér bennünket, a böjt és a mélyebb imádság segít visszanyerni az elveszett fókuszt: Isten dicsőségére, közösség építésére és egy tisztább szívű követésre vezeti a hitben járó testvéreket. Ismerjük el, hogy a közösség összetartó ereje a Krisztus jelenlétének megerősítésével nő.
Rövid összefoglaló
A võlegény elvételének ideje rávilágít arra, hogy a hit emberi örömök és Istennel való közösség között feszülő egyensúlyt követel. A böjt az elhívás készségét adja meg a próba idején, a közösségi öröm pedig a hit jelenlétének tanúja. A gyakorlatban pedig a közösség akkor erősödik, amikor együtt keresik Istent, akár a jelenlétet ünnepelve, akár a nehéz időkben imádkozva és böjtölve.
Megjegyzés: Ami Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke idézett megjegyzéseinek pontos szövegét illeti, a jelen szövegben általános összefoglaló jelleggel utalunk rájuk. Amennyiben szükséges, részletes idézetet a konkrét versmagyarázatokban vagy a külön oldalakból ki lehet idézni.