Prédikátor 2:25 (KAR) – Rövid összegzés a kontextusban

Ebben a versekben Kohelet a földi tevékenységek korlátozott értékét és Isten kezében lévő végső sorsát mutatja be. A királyságra, gazdagságra vagy élvezetekre hagyatkozás helyett a gyümölcsöző élet értelmének középpontjába az Istennel való viszonyt állítja. A teljes könyv kontextusában ez az állítás az emberi bölcsesség és munkálkodás hatalmának rövid távú, földi bizonytalanságait érzékelteti, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a jó és öröm forrása az Istennel való közösség és az Ő ajándékai.

Fő tartalmi üzenet

A versek lényege: az embernek hatalma van afelett, hogy éljén és élvezze munkája gyümölcseit, de ennek végső célja és értelme az, hogy szíve az Isten által tervezett jóban lakozzék. A költő látja, hogy minden emberi erőfeszítés tettei és örömei végén Isten kezében van, aki megítéli és megáldja az eredményeket. A boldogság tehát nem feltétlenül a gyarapodásban rejlik, hanem abban, hogy az ember az Istennel szoros kapcsolatban éli meg mivoltát és feladatát.

Két-három fontos téma

• A jó önként és mértékkel: az ember megtalálja az örömöt és gyönyört a munkájában, amikor azt Istenre tekintve végzi.
• Isten kezében a végső sors: az ember akaratának hatalma korlátozott; Isten végső igazsága határozza meg a tényleges hasznot és értelmet.
• a gyönyör és az értelmes cél: a szív minősége és Istennek való odaadás adja meg a mély öröm forrását, nem csupán a földi javak mennyisége.

Kapcsolódó ige-örök és gondolatok

– Például a Prédikátor 3:12–13 és 9:7–9 rámutat arra, hogy az elégtétel és az öröm az Isten ajándékának a befogadásával jár. A 1:13–17 verssorokban Kohelet a bölcsesség korlátozott jellegéről beszél, és megmutatja, hogy minden emberi törekvés véges. – A Zsoltárok bizonyos részei (pl. 16:11) az Istennel való közösségben rejlő teljességről szólnak, amely alátámasztja a költemény üzenetét: az igazi öröm Istennel kapcsolatos.

Röviden: a földi élvezeteket nem szabad tagadásként kezelni, hanem Isten jelenlétében megélve értékessé tenni őket, mert Ő adja a tartást és végső célkitűzést.

Gyakorlati elmélkedés

Nézzünk a nap végére: mit tehet az ember, hogy munkája gyümölcse ne váltson üressé? Középpontba helyezhető a hála és a függés Istentől. A munka és az étel-ital, a gyönyörök élvezete olyan, amit Isten adhat, ha az ember hálával és Istenre tekintéssel fogadja el őket. Vezessük meg mindennapjainkat úgy, hogy a tevékenység ne csupán saját cél legyen, hanem Istennel való közösség és céllemm tartsák meg.

Rövid összegzés

Kohelet 2:25 kifejezi: "Nincsen csak e jó is az embernek hatalmában, hogy egyék, igyék, és azt cselekedje, hogy az õ szíve lakozzék gyönyörûséggel az õ munkájából; ezt is láttam én, hogy az Istennek kezében van." A versek az élet értelmét nem csupán a földi élvezetekben keresik, hanem abban a bizonyosságban, hogy Isten ajándéka és akaratának megélése adja meg a végső öröm forrását. A helyes arány az, hogy élvezzük Isten ajándékait, miközben a szív Istennel van tele, és az Ő akarata szerint élünk.

Átvezetésként érdemes összekapcsolni a Kohelet többi tanításával: az öröm és a bölcsesség értelme végső soron az Istennel való közösségben található, melyhez a megértés és a jámborság is hozzátartozik.