Középkorű kommentárokból származó gondolatok (összefoglalva)

Matthew Henry hangsúlyozza, hogy Isten kívül álló módon gondoskodik, és a tanítás nem csupán arról szól, hogy legyen mit enni, hanem arról, hogy az ember Isten törvényét elfogadja-e. Albert Barnes kiemeli, hogy a napi szükséglet megszerzése közben Isten vizsgálja, mennyire leszünk készségesek engedelmeskedni a parancsolatnak. Adam Clarke pedig rámutat arra, hogy a manna mint próbatétel egyben Isten szeretetének jelzése is: még a mindenható Mennyei Atyától érkező soha véget nem érő ellátás sem szolgálhat ürügyül az engedetlenségre. A harmadik kommentátor szerint a csoda a nép közösségének és hitének formázójává válik: mindannyiuk félreteheti a saját terveiket abban a hitben, hogy Isten velük van, és hatalmában áll ellátni őket.

Gyakorlati alkalmazás ma

• Az Isten által adott napi kenyeret tekintsük úgy, mint a kapcsolat jele: nem csak testi éhségünk, hanem hitünk kifejeződése is ez a testvérekkel megosztva és Isten törvénye szerint élve.
• Tanuljuk meg, hogy a kényes döntéseket is Istenre bízzuk: a naponta kapott „kenyér” legyen a bizalom kifejezése Isten ígéreteiben.
• Vedd észre, hogy a próba lehetőséget ad a hit erősítésére: Isten törvénye szerint élni lehetőséget ad a közösségben és egyéni bizonyságtételre is.

Röviden: a manna nem csak étel, hanem Isten hívása a bizalmon alapuló engedelmességre. A mai hívás: bánjunk úgy a mindennapi szükségleteinkkel, hogy az Istenhez vezető bizalom legyen az alap.